Óvodás gyermekemnek készítettek egy IQ tesztet, nagyon szomorú lettem mikor kiderült, csupán 90-es lett az eredmény. Őszintén szerintetek baj van?

Szia!

Én mint pszichológus mondanám el a véleményemet.

1. Nem tudom, legfeljebb tippelni tudok, milyen tesztet használtak, de az összes használatban lévő tesztnek vannak bizonyos problémái. Rettenetesen nehéz olyan intelligenciatesztet találni, ami kellőképpen megbízható lenne, csak erről nem szokás beszélni. Jobb híján ilyenekkel mérünk. Ez viszont azt jelenti, hogy akár 20(!) pontos hibával is mérhetnek egyes tesztek. Ezért nagyon csínján kell bánni ezekkel a pontértékekkel, semmiképpen sem szabad készpénznek venni vagy elkeseredni miatta.

2. Egy teszteredményt nyilvánvalóan befolyásolják a felvétel körülményei. Felnőtteknél is csínján kell bánni ezzel, nemhogy óvodás gyermekeknél. Számukra már maga a teszthelyzet olyan sokkolóan új és idegen lehet (akár jó értelemben is), hogy kellő kritikával kell értelmezni az eredményeket.

3. Szeretünk nagy jelentőséget tulajdonítani számoknak, sorrendeknek, képességmutatóknak, és különösen nagy kultusza van IQ-nak (habár, tegyük hozzá, még az is vitatott, hogy mit is értünk intelligencián... ezerféle módon mérjük, de valójában senki nem tudja, hogy mit is... ahány kutató és teszt, annyiféle meghatározás!). A gyermeked most kapott egy számot - ami egyébként valóban a normál tartományba esik, nem is beszélve arról, hogy mekkora lehet a mérés hibája! Ettől ő ugyanaz a gyerek marad, ugyanolyan értelmi képességekkel. Számodra, feltételezem, az a lényeges, hogy megállja a helyét a világban, boldoguljon, értelmes, sikeres felnőtt legyen. Erre ettől a teszteredménytől függetlenül megvan az esélye. Sokszor azok az emberek, akik a legmagasabb pontszámokat érik el intelligenciateszteken, a mindennapi élet terén döbbenetesen sikertelenek, elveszettek, időnként már-már önálló életre képtelennek is tűnhetnek. Az intelligencia, azt gondolom, egy bizonyos (normál-) tartományon belül nagyon hasznos dolog, de azon túl ugyanolyan kereszt lehet, mint az átlag alatti tartományokban. Túl nagy jelentőséget tulajdonítunk neki.

Ne csüggedj el, a gyerekeddel semmi baj nincs, és ugyanaz a remek emberke, aki eddig is volt.

Sok boldogságot Nektek.

Utolsó (pszichológus) vagyok:

Most olvasom a hiperaktivitás gyanúját. Ez most egy igen divatos diagnózis, de szerintem a hiperaktívnak megcímkézett gyerekek 90%-a biztos nem az (hanem élénk, meg gyerekből van, meg szétszórt, meg kicsit sokat ficánkol stb.). Egy hiperaktív gyerekkel IQ-tesztet felvenni, keserves, ha nem éppen reménytelen vállalkozás, és szinte biztos, hogy nem ad érvényes képet a gyerek értelmi képességeiről. Nem tudom, a te gyermekednél miért merült fel a gyanú, de ha enyhébb figyelemzavara van vagy túlságosan mozgékony, már az is kétségessé teszi egy IQ-teszt eredményét.

Még mindig utolsó:

Bocs, most jutottam olvasásban a harmadik oldal végére. Ha valóban ilyen problémáid vannak a gyermekeddel, akkor felejtsd el a tesztet. Semmit nem jelent. Hogy jó fejű, az biztos, ha könnyen tanul, ennek örülhetsz, ez komoly erőforrás, de a hiperaktivitása komoly próbatétel lesz sokáig. Ettől változatlanul megvan a reménye a teljes, sikeres életre, de ez komoly feladat lesz mindannyiótoknak. Szerencsére kamaszkorban általában maguktól enyhülnek a viselkedési tünetek, de addig is mindenképpen érdemes lesz beleásnotok magatokat a témába, és kimondottan a hiperaktivitással foglalkozó szakembert, szülőcsoportokat stb. keresni.