Csajok, olyan sz@r érzés. Aki volt hasonló helyzetben öntene belém lelket?

Van egy két és fél éves kislányom.Ugy terveztük,hogy három éves koráig itthon maradok vele,de hirtelen közbejött egy nagyon jó munka,négy órában,helyben.Ma kezdtem.Addig a kislányom a nagyszüleivel van,mert apa is dolgozik.Olyan rossz érzés,főleg azért,mert tegnapelőtt lebetegetdett,de nekem ma kezdenem kellett.Szegény nagyon beteg,iszonyúan le van a váladék neki tapadva,köhög nagyon,lázas,náthás.Kihivtam hozzá az orvost.De nem vetethetem fel magam vele táppénzre már az első nap,ugyhogy ma is voltam,de nem tudták beadni neki a lázcsillapitot,igy hazaküldött a főnök,hogy jöjjek haza,adjam be neki,azt menjek vissza,szóval vagyon rendesek.Ha ezt az állást elszalasztom,utána ki tudja,hogy hol,és milyent találok.Ez két percre van a házunktól,nagyon jó munka,irodai,és tényleg mindenben támogatnak a főnökék,és csak négy óra.De a legszomorúbb,hogy mikor felhivtak,hogy elvállalom-e,hallotta a kislányom,és egész nap sirt,hogy ne menjek doglozni,és mivel beteg,ma nem volt szivem megsiratni mikor elmentem,ezért nem mondtam meg neki hogy dolgozni megyek,hanem azt mondtam,hogy megyek boltba nyalókáért neki.Hazafelé beugrottam neki nyalókáért,és olyan boldog volt mikor hazaértem.Ti mit tennétek ebben a helyzetben?