Más 2 évese is vigasztalhatatlanul sír az orvosi rendelőben?

Nekem soha nem volt problémám, pedig sok orvosnál megfordultunk már, helyettesnél, ügyeleten. De egyik sem sírós.

Mi mindig átbeszéljük, miért megyünk, mi fog történni, mit kell csinálni. És csinálják, amit mondtam nekik. Most voltunk vérvételen, felfeküdt az asztalra, keresztbe rakta a lábát és odatartotta a kezét, mikor mondta neki a döbbent nővér, milyen ügyes vagy, megvonta a vállát és azt mondta "nem fáj" és nézelődőtt, pedig sok vért vettek és sokáig tartott. De átbeszéltük, síni lehet, de felesleges, elkapni a kezét nem szabad, elmondtam hova bökik a tűt, miért vesznek vért stb stb.

Úgyhogy nem tudom te hogy csinálod, de én kezdetektől mindig elmondom és átbeszéljük mi lesz. És teljesen nyugodtak. És azt is átbeszéljük, ha más orvoshoz megyünk és ő milyen.

Utolsó vagyok, még annyit hozzátennék hogy én is elmesélem miért megyünk, mit csinál a doktornéni, nem bánt, nem fáj, csak beszélgetünk, megméri a súlyodat, stb. Vettem ilyen témájú mesekönyvet, azt imádja, van az Anna-Peti-Gergő könyvekben is több ilyen mese, rendszeresen elolvassuk együtt, bábokkal eljátszom. Beígérek jó dolgokat hogy mit csinálunk ha túl vagyunk a vizsgálaton, pl. eszünk valami finomat, megnézzük a markolót, de semmi hatás egyelőre. Ő nagyon fél. Mondta doktornő hogy ez van, ne éreztessem vele hogy más viselkedést várnék, csalódott, mérges vagyok, inkább mutassam neki hogy megértem a félelmét, mi is félünk, nincs semmi baj.

De pl. voltunk állatorvosnál és ott egyáltalán nem félt, vidáman asszisztált a dokinak. Tudta hogy nem ő van terítéken :)