Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Miért nem örül nekünk a...

Miért nem örül nekünk a kisfiunk, amikor találkozunk?

Figyelt kérdés

Egy 22 hós, kedves, mosolygós kisfiúról van szó, akit imádunk, és ő is imád minket.

De amikor hazajövünk (mindketten dolgozunk már), általában sehogy se reagál, egyáltalán nem mutatja a jelét, hogy örülne nekünk. Amikor a mama jön át hozzánk, akkor bezzeg óriási öröm és mamázás van percekig. Igaz, hogy nemrég mentem vissza dolgozni, de ez mindig is így volt.

A nagyikat is heti/napi szinten látja, újabban anyósom hozza el a bölcsiből, így mi otthon találkozunk vele először.

Nagyon rosszul esik, hogy ennyire nem örül nekünk, van valakinek hasonló tapasztalata? Esetleg valami tipp?


2010. nov. 16. 18:16
 1/4 anonim ***** válasza:
100%
Szerintem azért van így, mert megbízik bennetek, biztonságban érzi magát, szeretetben nevelkedik. Ha hazamentek, az természetes neki, nem "nagy szám", mert otthon mindig együtt vagytok, valahogy így képzelem, de lehet, hogy nem túl érthetően fogalmaztam.
2010. nov. 16. 18:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
Szerintem haragszik rátok, hog ynem vagytok vele és tüntetőleg "elutasít".
2010. nov. 16. 19:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 A kérdező kommentje:

Mindkét variációnak lehet alapja, de az első jobban tetszik. :))

Egyébként az is igaz, hogy amikor elbúcsúzunk, általában akkor sincs szomorkodás. Mondjuk én mindig meg is mondom, hogy hova megyek, mikor jövök, és ezt be is tartom, szóval általában nem éri meglepetésként se az érkezésem, se a távozásom.

A nagymamák nyilvánvalóan nem ilyen precízek e téren, biztos ennek is szerepe van, hogy olyankor nagyobb dráma ill. öröm van.

2010. nov. 17. 09:05
 4/4 anonim ***** válasza:

Szia, első vagyok, nálunk is ez volt a helyzet a lányommal. Akkoriban engem is nagyon zavart, de aztán olvastam egy érdekes pszichológiai kísérletről, amit kisgyermekekkel végeztek (1-2 éves korúakkal). Ha jól emlékszem, az volt a szituáció, hogy az anyuka és a gyermeke egy szobába be vannak zárva, játszadoznak, elvannak egy darabig, majd anyuka kimegy (eltűnik a gyermek elől)egy pár percre. Ekkor megfigyelték, hogy azok a gyerekek, akik elegendő szeretetet kapnak (meleg-elgogadó légkörben nevelkednek otthon), egyáltalán nem jöttek zavarba, hogy az anyukájuk egy percre kiment, játszottak tovább nyugodtan. Akik pl. rideg-elutasító nevelést kaptak, vagy kevés figyelmet, azok viszont rögtön sírtak, bizonytalanok voltak, abbahagyták a játékot, látszott, hogy feszültek és az ajtót lesték. Ebből következtettek a kutatók arra, amit először leírtam. Csak mindezt elég rég olvastam, de valami ilyesmi volt, ez volt a lényeg.

Úgyhogy nyugalom, szerintem egyáltalán nem büntet titeket, hanem egyszerűen bizalommal van irántatok, tudja, hogy ti ott vagytok neki és mindig visszatértek hozzá.

2010. nov. 17. 14:32
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!