Gyerekverésről mik a vélemények? Elfogadható, vagy abszolút elítélendő? Milyen ember az, aki ilyet tesz?

"Gyerekverésről mik a vélemények?" Elítélendő, és undorító, akit veri a gyerekét. Pont.

Az édesanyámat rendszeresen verték az ő szülei, azaz a nagyszüleim. A csikket elnyomták rajta és a testvérein, vasalózsinór volt az egyik kedvenc "fegyverük". A tanárok nyilván látták a sérüléseket, de akkoriban az volt a nézet, hogy jobb a gyereknek bántalmazó otthonban élni, mint onnan őket kiemelni, otthonba dugni. A nagyszüleim most csodálkoznak, hogy senki sem nyitja rájuk az ajtót, senki, a teljes rokonságban. Megérdemlik.

"Jogos, amit érzek?" Jogos, amit érzel. A helyedben nem tartanám a szüleimmel a kapcsolatot. Nehéz döntés, de a saját mentális egészséged érdekében érdemes meglépned.

Azt, hogy tilos gyereket verni, nem átlagemberek találták ki.

Amikor elmegy valaki felnőttként pszichológushoz, és feltárják a múltat, a szakembernek átadott információk nem vesznek el az éterben a terápia befejeztével, hanem ezeket névtelenül rögzítik, és összefüggéseket keresnek, ezek alapján folynak a kutatások stb...

Szóval elment 100.000 felnőtt pszichológushoz ilyen-olyan bajokkal, és kiderült, hogy közös bennük, hogy mindegyiket verték gyerekkorukban.

Ezekből levonták az egyértelmű következtetést, hogy igenis tönkre teszi a gyereket. Úgy tudom, valamennyire már törvénybe is foglalták.

Nem olvastam végig az egész sztorit, de összességében: 2 kicsi gyerekem van, mindkettő nehéz életszakaszban (2 és 4 évesen), és még SOHA nem volt rá példa, hogy meg akartam volna őket ütni. Erősen kétlem, hogy később ingert érzek majd rá. Elképzelni nem tudom, hogy aki az ennél kisebb babákat megveri, annak mégis mi jár a fejében? A hirtelen felindulásból kézrecsapást még csak-csak megértem (el nem fogadom), de a "nevelő célzatú" verést egy gyereknél egyszerűen nem. Mégis mit tanuljon belőle? Hogyan? Miközben mi meg folyamatosan azt mondjuk neki, hogy verekedni csúnya dolog és nem szabad? Hagyjuk már.

Szóval nem tartom normális dolognak. Épeszű ember az állatait sem veri, és bár tudjuk, hogy van, aki pl belerúg a kutyájába, az az ember olyan is. A gyerekekkel szemben tanusított agresszióról pontosan ugyanez a véleményem- aki ezt teszi, az nem épeszű ember. A régi időkben is volt, aki képes volt pofozkodás nélkül nevelni, pedig akkor még nem is büntették. Szóval aki ma veri a gyerekét, az mindenképpen egy emberi hulladék, nincs kivétel.

Ezek nem vallásos, hanem valószínűleg szektás emberek. A Biblia nem azt mondja, hogy verni kell a gyereket, hanem azt, hogy úgy bánjatok egymással, ahogyan szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. ("Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez a törvény és a próféták." Mt 7,12)

Én is hívő családban nőttem fel, kb. egy vagy két alkalom volt, mikor még kisebb koromban a fenekemre csaptak, egyszer konkrétan minősíthetetlenül beszéltem anyukámmal. Teljesen jogos volt, és nagyon szeretem a szüleimet. Nem okozott ez semmiféle lelki problémát.

Amit viszont a kérdező ír, az nem normális, meg szerintem nem is hatékony. Nevelésben egy belső igényt kéne kialakítani a gyermekben, hogy eből a belső igényből tegye a jót. Különben csak kényszerből fog cselekedni, az viszont nem nevelés. A másik meg, hogy a keresztény és a szentírás elvei szerint a másik ember megalázása nagyon nem fér bele. Itt valami ilyesmi történik.

Szerintem is szükség van határokra, következetességre. Adott esetben büntetésre, ha a gyerek átlépi a határt. Nem tartom azt se jónak, mikor akkor is putyurgatni és ölelgetni kell, mikor szemtelen és direkt rossz. Igenis a szülő a felnőtt, ő tudja, hogy mik azok a normák, amiket be kell tartani. De hogy következetenül, csak úgy időnként megfenyítik, az teljesen értelmetlen.

Példabeszédek 13:24

"Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti."

Ennyit arról hogy csak szektás lehet agresszív. Katolikus nevelési könyvön volt pár éve felháborodás mert nagyon ajánlgatta a pofozkodást...

Hálás téma... Konkrétan bűncselekmény, csak sajnos tipikusan olyan bűncselekmény ez, amelynek az elszenvedői nem tudnak/mernek tenni ellene, hiszen egyrészt nem tudják, hogy ők most épp bűncselekmény áldozatai, de ha már érzik/tudják, mondjuk kamaszok, akkor sem sok eszköz van a kezükben (hagyjuk a gyerekvédelmet, gyámhatóságot - szélsőséges esetektől eltekintve nem fognak beavatkozni, mondjuk ha egy 14 évest rendszeresen felpofoz a szülője ha késik/rossz jegyet hoz/nem mosogat el stb.).

Borzalmas belegondolni abba a kifacsart logikába, hogy azt a lényt, akinek én vagyok a minden, akit nekem kell megvédenem, azt szándékosan és tervezetten fájdalommal nevelem... mire is? :-( Ezért a legsúlyosabb (mindennapos durva verés, akár ok nélkül) esetek után a tiéd jön szerintem kérdező, ahol egy amúgy "művelt", jól szituált családban nevelési, büntetési eszközként használják. A legkevésbé elítélendő szerintem amikor valaki ijedtségből vagy indulatból üt, nagyon (nagyon-nagyon-nagyon-nagyon) ritkán, tehát mondjuk mire felnő a gyerek (0-18 éves koráig) egy kézen meg lehet számolni, hogy hányszor volt egy kézre vagy fenékre csapás, esetleg tiniként egy pofon ("felmentés" az utóbbi esetben pl. az én szememben a tipikus eset, amikor a gyerek nem ér haza a megígért időpontra, nem elérhető telón, ki van kapcsolva stb. és az őrület határán lévő szülő a betoppanó gyereket egy pofonnal fogadja, aztán együtt sírnak, mert a szülő már MINDENT vizionált, hogy mi történt vele). Ez sem jó, és nagy veszélye, hogy nem ijed meg a szülő kellőképpen attól, hogy mit tett, hogy mire volt képes, és a következő fenékre vagy kézrecsapás nem 3 év múlva, hanem 3 hónap múlva történik, aztán egyre gyakrabban, mert - hamisan - úgy érzi, segített és "semmi baja nem is lett a gyereknek, ugyanolyan vidám, ugyanúgy szeret". De NEM segít, ha újra és újra meg kell ütnöd!!! És ezek hamis önámítások, nem véletlenül van egyetértés a pszichológusi szakmában és nem véletlenül bűncselekmény a fejlett országokban.

A tipikus érvek - engem is vertek, mégis normális vagyok/nem sérültem = nem, nem vagy normális és de, sérültél, mert nem működik az indulatkezelésed, nem tudsz egy 2, 5, 12 éves gyereket verés nélkül kontrollálni. És akinek felnőttként indulatkezelési problémái vannak, ott mindig van valami a gyerekkorban, valami elcseszett nevelés, és ez sokszor, nagyon sokszor fizikai erőszak.

A másik, hogy "az sem jobb, aki szavakkal bánt" - nem, de ettől még nem kéne felmenteni azt, aki nem is veri a gyerekét, csak havonta 1-2x van egy-egy fenékre verés, megrángatás stb., mert konok és engedetlen a gyerek. Ugye. :-(

A másik, hogy abba nem gondol bele a gyerekét így nevelő szülő, hogy ha ő jogosnak érzi, ohgy mondjuk megpofozza a kamaszát, mert nem tartja be a család szabályait, akkor ő vajon mennyire tartaná jogosnak, hogy őt meg megpofozza a főnöke ha nem tartja be a cég szabályait, akár elkésik, akár elront valamit? Vagy mondjuk a pénztáros rosszul ad vissza, szülőnk elkezd vele kiabálni, mert dühös, erre a pénztáros megpofozza vagy leönti hideg vízzel?