Ha a 7-8 éves gyereked hangosan hisztizik a 10-15 perces buszúton, hogy le akar ülni, de nincs szabad hely, akkor megengeded, hogy elfogadja azt a helyet, amit valaki a hiszti hatására ajánl fel? Mi a helyes reakció?

Igazából ez ma történt meg velem, de én nem a szülő vagyok a sztoriba, én a helyemet akartam átadni a gyereknek.

Szóval ma buszoztam helyi járattal, kb egy megállóval később felszállt egy apuka a fiával, aki ilyen 7-8 éves lehetett, ha jól tippelek. A buszon nem volt hering parti, de ülőhely az már nem volt. Az utasok nagyrésze amúgy vagy öreg nyanya, vagy egyetemista volt a buszon.(Én az utóbbi voltam)

Gyerek mondja az apjának, hogy le akar ülni. Az meg mondta neki, hogy hát nincs hely, de úgyis mindjárt szállnak le, 10, max 15 perc (végül 15 perc volt). Na a kissrác még párszor elmondta, hogy de le akar ülni, az apja közölte vele, hogy jó, ha valakit megkérdez szépen (mármint a gyerek), és az átadja a helyét, akkor oké. Na a gyerek erre elkezdett visítani az apjának, hogy de márpedig le akar ülni, kb csak azért nem verte magát a földhöz, mert az apja megfogta. És így nyomta a visítós hisztit. Az apja így próbálta elterelni a figyelmét, megölelgette a gyereket, meg mondta, hogy felemeli, és fogja, hogy ne kelljen állni, de azt meg a gyerek nem hagyta, mert ő ülni akart.

Hát ez a jelenet telibe mellettem volt, szóval mondom ok, átadom a helyem a gyereknek(mielőtt valaki nekem esne, hogy miért nem rögtön tettem, nemrég műtöttek, ha nem muszáj, nem állok) hát ez nagyon idegesítő. Szólok apukának tök kedvesen, hogy hát én felállok, üljön csak le a gyerek, látom nyűgös. Ő meg így mondta, hogy nem kell. Szóval a maradék tíz perc azzal telt, hogy a gyerek tovább hisztizett, hogy le akar ülni, amíg le nem szálltak.

És én így elgondolkodtam, hogy ilyenkor mi a helyes szülői reakció. Igazából 10-15 perces buszozás, a gyereknek nincs nehéz cucca, csak a kis esernyője, van neki elérhető kapaszkodó, az apja is fogta, tehát baja nem lesz attól, hogy áll. A nevelési oldalt is látom ebben. Ha le akar valaki ülni, az kérdezzen meg valakit, aki ül, hogy átadja-e a helyét. Ezt sok középkorú és idősebb ember se tudja ezt, csak beáll a másik mellé szó nélkül pofákat vágni, meg bunkó megjegyzéseket tenni, szóval teljesen megértem azt is ,hogy szülőként nem akarom, hogy a cuki kis Béluka 40 év múlva ilyen gyökér legyen. A gyerek meg nyilván nem egyedül lett oldaküldve az idegenhez, hogy kérdezze meg, hogy átadja-e a helyét , hanem az apja odament volna vele. Meg azt is értem, hogy ha a gyerek hisztizik akkor szülőként nem akarod, hogy a gyerek erre megerősítést kapjon, hogy ezt lehet, mert akkor az lesz, amit akar.