Extrém sírós, matrica babák szülei, hogy bírtàtok idegileg az egész napos sírást? Mikor lett jobb?
Egy 3 éves és egy 11 hónapos gyerekem van, a kicsi az, aki maga a borzalom az egész napos sírásàval.
Születése óta ilyen, már akkor is kb. egész nap sírt, ha nem kêzben volt (ha igen, akkor is mondjuk), mindig abban reménykedtem, jobh lesz majd, ha màr beindul a mozgásfejlődése, de nem sokat javult. Egyszeűen a nap 80%-ában ordít, mint akit ölnek vagy sír, teljesen ràm van tapadva, csak akkor van el, ha mellette ülök, de sokszor még akkor is csak sírva-ordítva kapaszkodik belém és mászik rám.
És minden egyes nap ezzel telik, nem lehet elmenni sehova, mert ordít a babakocsiban, az autóban is. Be vagyok ide zárva, senki nem vállalja, de az apja, se a nagyszülők, mert fulladásig ordítja magàt, ha nem làt. Ha kimegyek a nappaliból, már sírvs jön utánam.
Nem tudok sehova menni, nem tudok semmit megcsinálni, a naggyal sem tudok emiatt normálisan foglalkozni. Altatnám a nagyot, a kicsi meg ordítva sír a lábamnál és kapaszkodik, a nagy meg màr sír, hogy aludni akar, de mit csináljak, nem hagyyhatom egyedül a kicsit, bár most tsrtok ott, hogy holnaptól rázàrom a szoba ajtajàt, berakom a kiságyba, és ordítson akkor, míg elaltatom a nagyot.
Teljesen kivagyok mentálisan, azt érzem, ez màr az anya-gyerek kapcsolat rovásàra is megy. Voltunk kivizsgálásokon, nincs-e reflux vagy valami idegrendszeri gond, de eddig semmit nem találtak, ő "ilyen".
Màr mindennap sírok....
Unokaöcsém volt ilyen. Adhd autizmusa van, 5 évesen diagnosztizálták. Apukája szintén Adhd-s, nagyszüleim elmondása alapján 3 éves koráig ordított látszólag minden ok nélkül.
Csak azért írom le, mert ez is lehet belőle, de csak évekkel később derül ki. Nem törvényszerű nyilván, de benne van a pakliban. A szülőket nagyon kiborítja, hogy eleinte nem tudják évekig mi van a gyerekkel, miért sír stb. aztán megjön a diagnózis és értelmet nyer sok dolog. Allergia ilyenek nem mindig társulnak ezekhez.
"bár most tsrtok ott, hogy holnaptól rázàrom a szoba ajtajàt, berakom a kiságyba, és ordítson akkor, míg elaltatom a nagyot"
Na látod, végre egy jó ötlet.
Igen, tudom, majd sérül a lelke és hasonlók. Hát ahogy nézem, a tiéd már rendesen sérült, és a nagytesó is jó úton jár afelé. Kettő gyereked van, és a nagyot háttérbe szorítani sem kevésbé káros, mint a kicsit levakarni magadról néha. Tudod ki altatná úgy az egyiket, hogy közben a másik visítva kapaszkodik a lábamba, azért a lófsznak is van vége, az a minimum, hogy apuka megfogja és elviszi onnan, akkor is, ha nála is bömböl. Ha ő nincs, akkor megy addig a szobájába a kiságyba. Ez így tarthatatlan, csak kicsinálod magatokat, ha nem húzol határt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!