"Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje" című könyvet olvasta valaki? Vélemények?

én is kérdeznék:

arra is vannak tippek, hogy mit tehetek, ha a gyerek rendszeresen játssza a süketet és nem hajlandó válaszolni?

Sziasztok,

Mi a férjemmel nem csak elolvastuk a könyvet már több éve, de elolvasás után megfogalmazódott bennünk, hogy érdemes lenne a könyv anyagára épülő szülői tanfolyamot Magyarországra hozni. Felvettük a szerzőpárossal a kapcsolatot, a magyar kiadóval is (Reneszánsz kiadó) és az ötletet megvalósítottuk. Jelenleg is több tanfolyamunk fut párhuzamosan és a visszajelzések a témával és a tréninggel kapcsolatban egyöntetűen nagyon pozitívak. Én mindenkinek csak ajánlani tudom a könyvet, sokat lehet tanulni belőle, bár fontos, hogy ne csak elolvassuk és tudjunk a benne szereplő módszerekről, hanem azokat gyakorlatban is használjuk. Tapasztaljuk ki, hogy a mi esetünkben, gyermekünknél melyik eszköz a leghatékonyabb és azt tanuljuk meg készségszinten minden nap használni. Ne csüggedjünk el, ha az első sikerélmények nem érkeznek meg azonnal. Ez egy tanulási folyamat amelyen gyermekünkkel / gyermekeinkkel együtt kell áthaladnunk. A tanfolyam egyébként ezt segíti, hogy a könyvben leírt elméletet, hogyan ültessük át a gyakorlatba. Hogy mikor érdemes elkezdeni a módszerek alkalmazását? Mi a most másfél éves kisfiunkkal születése óta igyekszünk így kommunikálni. Egyrészt azért, hogy hozzászokjon, már az első pillanattól, másrészt ez gyakorlás nekünk is és növeli a rutint a későbbi nagyobb kihívásokat jelentő korszakokra.

Ha a gyermek “süket” és nem hajlandó válaszolni, akkor valóban nehéz a kommunikáció. Ilyen esetekben kell a türelem és a jó empatikus készség, hogy kipuhatoljuk, ráérezzünk vajon hogyan tudnánk megteremteni azt a légkört amelyben gyermekünk szívesen kommunikál velünk. Ha a kommunikáció elindult, utána lehet óvatosan tovább haladni, hogy meg is nyíljon előttünk. Lehet, hogy az időzítésen kell változtatni és olyankor elindítani ezt a folyamatot, amikor a gyermekünk egyébként is “beszédes” kedvében van. Ilyenkor erősítsük meg ezt a viselkedését, hogy nehezebb, feszültséggel telített helyzetben is azt érezze, biztonságban van és együttműködünk vele az ő érdekében. Szívesen elmesélem a tapasztalataimat a húgommal kapcsolatban, aki 12 évesen került hozzánk idén márciusban és azóta nálunk él. Kezdetben ő is rendkívül zárkózótt volt. Majdnem 8 hónap után nem mondhatom, hogy elértük az út végét, de sokat fejlődtünk és ma már a nehezebb helyzetekben is könnyebben tudunk beszélgetni és a helyzetek megoldására fókuszálni.