Mit tegyek, hogy ne kiabáljak állandóan a gyerekkel?

Az oviban felgyűlt feszültséget otthon adja ki. Ami azért szerencsés, mert így tudhatod ,hogy otthon biztonságban érzi magát, ahol elengedheti magát. Azért is jó, mert legalább otthon tombol nem az oviban és nem gondolják rólad, hogy neveletlen a gyereked. Persze szívás is, mert neked kell eltűrnöd ezt.

A gyerek pedig azért csinálja, mert valószínű az oviban egész nap viselkedik és felgyűlik benne a feszkó. Másrészt látja rajtad, hogy betalál nálad, mert kiakadsz rajta. Persze tudom, a 3. trimeszter nagyon idegbajos időszak, de próbáld ignoralni a viselkedését.

Miota ovis? Ha most kezdte, akkor türelem, még szoknia kell az új szitut, jobb lesz idővel. Még nagyon elfárad és nem teljesen szokott be.

Kitartás!

9-es vagyok.

Elhiszem, hogy ez most egy nehéz időszak lesz a szülésig, teljesen átérzem.

Minden egyes nap kiabálás volt…

Addig próbáljatok meg programokat szervezni családdal, nekünk az segített valamennyire.

Szülés után meg hozd el az oviból, nem fog annyira elfáradni, otthon jobbat alszik( ha sikerül elaltatnod)

Szerintem éreztesd, hogy van amiben ő dont. Ne veszekedj vele mindenen. A fontos dolgokat követeld meg, de ami kevésbé fontos, azt hagyd rá.

Nem akar papucsot húzni, nem jön vacsizni mert még játszik, ez oké. Káromkodik, ne figyelj rá, ne szólj rá semmit... Abba fogja egy idő után hagyni...

Minden nap legyen egy fél óra, mikor csak rá figyelsz, csak vele foglalkozol. Leultok játszani, azt amit ő szeretne, úgy ahogy ő szeretne, beszélgettek, olvastok, osszebujtok.

A cipő meg a kezmosas miatt se veszekedj vele, inkább ultesd le, vesd le a cipőjét, könnyebb, mint 5 figyelmeztetés után kiabálni.... Vidd a fürdőbe, mosd meg a kezét...

Lehet hogy ez már sztereotip játszmava alakult, és azért is csinálja tudatalatt, mert ez a napi bejáratott rutin, valahogy ezen fordíts.

Az energiabomba beszédkényszeres gyerek azért eléggé olyan, de ja, inkább normálisra hajaz.

A többiek mind azt tanácsolják, hogy ne vedd komolyan a nevelést, amikor csak kisebb problémád van. Ők is így csinálják és azért nem őrülnek meg, és valóban, ha nem figyelsz apróságokra, csak a verekedést és csúnya beszédet próbálod kinevelni, meg hogy többé kevésbé meglegyen a napirend(egyen evés időben valamennyit), akkor minden problémád pillanatok alatt eloszlik. Ehhez persze fel kell venni ezt a nemtörődöm jóvanazúgy majdleszvalahogy, nembajaz, ezseannyirarossz stílust, ami a legtöbb embernek sajátja, nekem sem megy, én is törekszem a jóra és a helyesre és erre nevelném a gyereket, de mivel nem képes rá, így elég nehéz, de minden évben többre lesz képes, én meg minden évben egyre lazább leszek.

Egyedül annyit várnék el, hogy levegye a cipőt, de addig nem nyitnám ki az ajtót, vegye le az ajtó előtt. A többi nem baj, ha káosz, bizonyos gyerektípussal csak káoszra futja, és akkor kiegyensúlyozottak. Nem gond, ha nemet mond, kirakom az ételt, nem gond, ha alig eszik, nem gond, ha estére nincs jóllakva, nem gond, ha én vetkőztetem fürdéshez. Nem gond, ha csúnyán beszél, mivel csak néha csinálja, egyáltalán nem gond, ha mást utánoz, nem gond semmi, mintha nem is a te életed lenne, csak egy film, amit nézel. Ne vedd túl komolyan a gyereknevelést, a te gyerekeddel nem lehet. Ha nem lesznek elvárásaid, csak 1-2 marad, akkor boldog leszel.

Nézd végig a tanácsokat, mindenki ezt csinálja, máshogy magyarázza, de ezt csinálják, nem akarnak jó anyák lenni, nem akarják hasznosra nevelni, tanítgatni a jóra, egyszerűen hagyják úgy viselkedni, ahogy akar, csak a szélsőségbe szólnak bele, és győzködik magukat, hogy ne foglalkozzanak vele. Kivéve, akinek lassabb, csendesebb, dolgokat belül megélő gyereke van, nekik világi könnyű.

A közeg valóban rendkívül fontos egyébként, de káromkodás mindenhol van. Páréve játszóházat béreltek a 2. kerületben szülinapra neves magániskola elsősének, aki lazán lekrvázta azt akkor 3 éves gyerekem. "kis krva"--ezt mondta.

Waldorfos ismerőséknél is van. Nem tudod kikerülni, később lesz annyi esze, hogy ne mondja, de akkor meg azért közösítik ki, cukkolják. Az élet kaki ilyen szempontból.

Engedd el, már elég jó anya vagy, a gyereked pedig elég jó gyereknek.

Ha várandós vagy, akkor amiatt is türelmetlenebb vagy. Ilyenkor kevesebbet bír az ember testileg, lelkileg.

A kisfiad pedig màr érzi a változás szelét, talán emiatt lett dacosabb.

Próbáld vele megbeszélni, hogy milyen fontos számodra továbbra is és számítasz rá, hogy segíteni fog a kistesó körül.

Dicsérd minél többet! Emeld ki a pozitív tulajdonságait! Adj neki feladatokat, amivel érezheti hogy milyen fontos szerepe van!

Pl.: Segítenél ezt arrébb tenni? Te olyan erős nagyfiú vagy.

Vegyél matricát és ha ügyes, azzal jutalmazd!