Miért szív le engem egy strand vagy játszótèren a folyamatos gyerekfelügyelet?
1 vagy pár órás játszótér után úgy érzem magam mintha vasiparban 12 óráztam volna. Alig várom már, hogy otthon legyek.
Újabban nyaralni se megyek el a gyerekkel mert jobban lefáraszt 1-2 hét, mint a munkahely "365" napban.
válasza:
válasza: válasza:Nem tudom, nekem otthon se volt könnyebb figyelni. Vagy fogalmazzunk fordítva: nem volt nehezebb kint se. Folytonos készenlét.
Strand, nyaralás abból a szempontból jobb is volt, mert míg egy átlagos hétköznap csak én voltam két gyerekre, ha elutaztunk, akkor ketten felügyeltünk (felügyelünk. Azért kell most is. 8 éves autista, 4 éves neurotipikus).
Otthon nálunk minden gyerekbarát. Szinte baleset esélytelen.
Igaz a gyerekek a semmiből is képesek nagy bajt is okozni, de ha balesetről van szó az soha mellettem nem történt, csakis oviban suliban mindig es ott aztán nem is kicsi hanem hatalmas, ami életre szóló sérülések is.
És akkor azzal akartak nyugtatni hogy balesetről nem tehet senki, meg a véletlenek. Senki nem felelős.
De nem is csak ez. Kint több gyerek, különböző korosztály és réteg, ronda szavak, a nem adom oda a játékom konfliktusok meg a többi, magasra mászik màr ahova nem kéne, meg ezeregy más.
A strand meg aztán ki is zsigerel végképp. Aztán a hisztik is.
Az utolsó nyaralásom után (Balaton)úgy estem be dolgozni összerogyva a kis székembe, hogy végre pihenhetek, leülhetek nem kell orditanom sem, meg könyörögni sem egy orrfújásért, meg imádkozni hogy egyen és igyon, én lettem a munka hőse.
Mikor ennep a cégnél elmentem kenyzserszabira(igazábol hivatalos ügyintézések, jogsi fogdoki stb miatt), mondtam is remélem nem megőszülve jövök vissza, és nem is értette senki miről beszélek, másoknak nagy a gyereke, van akinek már unokái vannak, meg akiknek nincs gyereke.
És mindjárt őszi szünet van.
Igazából én ezeket a megismételhetetlen pillanatokat(mivel elrepül a kisgyerekkor és nem jön vissza soha) képtelen vagyok megélni:(
válasza:Nincs rosszul nevelve.
Ez nem annak a kérdése. Strandon pl egy pillanatra sem veszitem szem elől.
Ez ez a fajta kiégés szerintem.
válasza:A strand tényleg elég fárasztó tud lenni. Ritkán is megyünk. Viszont mentünk a Dunához, az jó volt. Hideg a víz, és ahogy mélyül, még hidegebb, így a fiam magától is a sekély részen maradt inkább. Nem volt tömeg, nem kellett attól tartanom, hogy szem elől tévesztem, nem volt fagyiért nyafogás sem, mert semmilyen árus nincs ott, ahová mentünk.
Játszótérnél nem mindegy, hova mész és mikor. Tőlünk 5 percre van olyan játszótér, ahol csak egyetlen helyen lehet leesni (homokra kb. 1,3 m magasról, oda szoktam állni, ha felmászott a fiam), plusz a hintánál kell vigyázni, de ott figyel a hintázó gyerek szülője is. Alacsony helyről szándékosan hagyom leesni, mert abból tanul. 10 körül és du. 5-kor van a csúcsidő, azt érdemes elkerülni, azon kívül nem vészes a konfliktusok mennyisége.
Az eszik-e, iszik-e kérdés engem nem érdekel. Majd eszik, ha éhes lesz. Egészséges gyereknél nyugodtan lehet így.
válasza: válasza:A játszótér miért fárasztó? Csak azt kell figyelned, ne menjen el onnan. De mivel a játékok érdeklik, nem az utca, ezért aligha kísérelné meg.
A strandból olyan válassz, ahol kevesen vannak. Meg egyébként is vége a strandszezonnak.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!