Másnak is folyton üvölt a 2 éves gyereke? Vagy ez valami bajt jelez?

Ez idegi dolog és 1-3 korig előfordul.

[link]

Dackorszak, tereld el ilyenkor a figyelmét, többnyire valamivel ami vicces számára, de nem is bántó, nem ingerli. Adott esetben mondókával, játékkal. Ne képernyővel.

Legyél következetes, de ha tiltasz valamit, rögtön mondd el a gyereknek, mit szabad éppen tennie.

Mire betölti a hármat (vagy még korábban) elmúlik, habár hibás nevelés esetén (más okokból) tovább tarthat hasonló állapot (ami már nem az úgynevezett dackorszak lenne 3 éves kortól, lévén mások a dac okai 3 éves kortól).

Ezen kívül picikre átragadnak a szülei érzelmei, nemritkán a szülő tudatalatti problémái is. Tehát a magad érzelmeit is igyekezz rendbe tenni, mert a kisgyermeked téged mint szülőt tükröz ösztönösen. Összességében is a szülő a legfőbb minta a gyermeke előtt, a szülő hatása a legnagyobb a gyermekére, még a pedagógus hatása sincs akkora, mivel a szülőhöz kötődik leginkább érzelmileg a kisgyerek.

“Mire betölti a hármat (vagy még korábban) elmúlik”

Nem, nem múlik el. Ugyanúgy tud egy 3 éves kiborulni, ha ledől a tornya, de ő azt nem szerette volna. Annyi hogy a tiszta pillanataiban jobban meg lehet vele beszélni. Viszont az érzelem szabályozása még fejletlen. És ez nem a következetességen múlik, hanem azon hogy a szülő mennyire támogató, mennyire fejlett az ő érzelmi intelligenciája.

Előző, tévedés. Szakmabeli vagyok. A dacnak valójában eltérő oka van 3 éves kor előtt, illetve után! Az átmenet kb 30-35 hónapos kor között van, egyéntől függően!

Ezért -megállapodás szerint- a szakirodalom a dackorszak kifejezést, a 80-as évek óta, CSAK a 3. szülinap előtti időszakra alkalmazza. (A magyar szakirodalom márpedig egyeztet a nemzetközivel.)

Azért kell elválasztani tehát e kettőt, mert MÁS AZ OKA az óvodáskori dacnak, ráadásul a legtöbb ovis esetén ritkul a dacreakció.

Nagyon röviden, csak egy tipikus példa: az ovis "csak azért is" míg a totyogó "csak azért se". Teljesen más okok miatt.

Miért eltérőek az okok? Mert máshol tart az érése a totyogónak, mint a három évenek!! Kivéve ritkább esetben, amikor már fogyatékról beszélünk.

A dackorszak kifejezés, valamint a dac: egymástól eltérő fogalmak! A dac minden életkorban előfordul, azonban más és más gyakorisággal, valamint más és más okokból! A dac a 3. szülnap előtti években tetőzik, de hogy pontosan az előtt mikor, az más egyéntől függ. És nem győzöm ismételni: más okok miatt jelenik meg a dac egyik, illetve másik korszakban, életévben.

Előző, még egyszer: gyakorlati tapasztalatom is van mint szakember.

Tessék szöveget értelmezni. Minden életkorban van dac, már írtam itt erről. A "dackorszak" szó egy szakmai kifejezés, nem kéne dobálózni vele!

És nem az a lényeg, hogy vajon mennyire találó egy adott szakami kifejezés. Hanem egyszeráen csak egy közmegállapodásról van szó, amikor kitalálnak egy szakkifejezést. De onnantól következetesen kelene használni, vagy ha nem értesz hozzá, nem kellene beleokoskodnod.

Fokozatosan a 90-es évekre kialakult -nemzetközi egyeztetésre-, hogy a totyogó kort / böcsis kort -ÉS NEM MÁS KORSZAKOT(!)- dackorszaknak nevezték el.

A lényet meg már megírtam: más az oka a dacnak másfél / két évesen, mint ovisan. Sőt, ha különösebb nevelési hibát nem követ el a szülő, a dac igenis alábbbhagy a harmadik szülinaptól, vagy már korábban is.

A dackorszak, vagy más néven totyogó kor, vagy más néven bölcsis kor oka az éntudat kialakulása, és annak ösztönös tesztelgetése a totyogó által.

Az ovis már rég túl van az éntudata megjelenésének tesztelésén. Ő inkább bizonyítani akar, és pl ezért lehet akaratos, dacos. ("Csak azért is megmutatom, hogy ügyes vagyok" - sok ovis reakciója). Tehát az átlagos ovis dacreakciója tök más okokból ered, mint az éntudatát frissen megélő totyogóé.

Ezért kérnék mindenkit, hogy ne tévessze már össze a korszakokat, vagy ha bizonytalan ebben, akkor ne okoskodjon már és ne dobálózzon szakmai kifejezésekkel terminusokkal... Pláne, hogy a pszichés háttéret se értik sokan.

Ha nem értik, nem baj, de akkor nem kellene kekeckedned, pláne nem hasadra ütve vélekedned a gyerekkorról. Óvodás és iskolás csoportokkal foglalkoztam, bébiszitterkedtem is. Az elmélet jelentős hányada igazolódott is számomra TEHÁT A GYAKORLATBAN.

(Ettől függetlenül pszuichológusok és pedagógusok között is vannak sajnos oda nem való kontárok. Egy kis részük.)

Nyilván most -terjedelmi korlátok okán- csak kiragadtam példákat az ovis illetve totyogó korból. Több oka is lehet a dacreakcióknak, sőt, még életkorfüggetlen okokból is előfordul-HAT, pl álmos, nyűgös a gyerek, stb.

IDÉZLEK:

"És ez nem a nevelésen múlik, hogy megtörténik e a kiborulás. Valamint ezt kezelnie kell a szülőnek (napi szinten). Tehát nevezd aminek akarod, a szülő szempontjából nem sok különbség van..."

Ad1: DE IGEN! Az esetek jeletős hányadában hibás SZÜLŐI nevelés is fokozza a dacot, mivel nem értik sokan, mi zajlik az adott életkorú gyerek lelkében, tehát azt se, hogy pár év múlva már nagyrészt máshogyan működik a gyerek lelke! E szempontból ilyen piciknél még különösebb egyéni eltérések se nagyon jellemzőek, hacsak nem fogyatékkal élőkről is volna szó, de az már más kérdés.

Ad2: DE IGEN, a szülők szempontjából is komoly eltérés VOLNA, HA NEM VOLNA sok szülő lusta elővenni a fejlődéslélektani szakirodalmat, legalább alap szintig megtanulva AMIATT, HOGY A GYAKORLATBAN leellenőrizhsse rengeteg kutató, pszichológus több éves munkáját, amit alap fokon röpke fél éven belül, heti pár óra tanulással elérhetnétek. Amiből megértenéd, hogy HATALMAS ELTÉRÉS VAN óvodás és totyogó pszichés működése között!

Legalább a gyerekeitek érdekében megtehetnétek! Tisztelet a pozitív kivételeknek.

És ahelyett persze, hogy szakemberek segítő, ingyenes válaszaiba belekötnének egyesek.

Nem szerintírás, amit közlök, azonban a gyerekneveléshez valamelyest mégis jobban értek és a gyakorlatban rálátok, több realitás lehet vonatkozó gondolataimban, tapasztalataimban, mint számos hebehurgya, önállóan vizsgálódni nem akaró, önállóan gondolkodni nem akaró, sőt, szakkönyveket leellenőrizni is lusta szülők, akik vakon, hasból csak úgy belekötnek pszichológus kutatók ezreinek munkáiba.

Már bocsánat. Kötözködésedre ezt lehet reagálni.

Nem dacból - még mielőtt a gyenge viccet te is elsütnéd, mint némelyek szokták...

És még egyszer: se egyik pszichológus kutató, se én nem vagyunk tévedhetetlenek.

Azonban van rálátásunk arra, mi folyik a kisgyermekek lelkében, odafigyeléssel, értelmezéssel. Nem haraütésszerűen, mint pl te. Anak ugyanis nicns értelme. Aki nem ért valamit, bölcsebben teszi, ha inkább tapasztaltabbakat, és önállóan is gondolkodók szavait MEGVIZSGÁLNÁ.

Nem elhinné, hanem megvizsgálná.

Ha valakinek tőlem eltérő véleménye van, tiszteletban tartom ABBAN AZ ESETBEN, HA VAN MÖGÖTTE ÖNÁLLÓ GNDOLKODÁS, ÉS/VAGY VIZSGÁLAT, VALAMINT -a jelen témakör vonatkozásában- ÉRTELMES, KÖVETKEZETESES ÉRVELÉS, TOVÁBBÁ VITAKULTÚRA! Pl a gyerekek sok éves megfigyelése, különböző korosztályé.

Szuper vagy, tényleg. Kár, hogy mindezt magas lovon, fellengzős, kivagyi stílusban tolod. Ha tényleg az lenne neked a fontos, hogy segíted a szülőket hogy jobban megértsék a gyerekeiket, akkor ezt máshogy kéne előadnod - mégha igazad is van egy bizonyos távolságból. Ezzel a stílussal mégis ellenszenvet váltasz ki.

Viszont azon kívül, hogy elmondtad jó hosszan hogy ne hívjuk dackorszaknak a 3+ osok dacolását, hisztijét, meg hogy más okai vannak a dacnak ennyi idősen, mást nagyon nem mondtál, amivel segíthetnéd a szülőket. Ellenben mindenkit fikáztál, píszí módon odabiggyesztve, hogy tisztelet a kivételnek.

Az első - általam hozzád köthető - posztban a dac/hiszti kezelésére az elterelést és a következetes nevelést javaslod. Melyek részmegoldások. Egy szóval sem beszélsz a gyerek lelki támogatásáról, hogy a hisztinek van/lehet jótékony hatása is, hogy minden hisztit/dacot elfojtani, elterelni mennyire nem egészséges.

Ezen kívül tök szuper, hogy ekkora tapasztalatod van kisgyerekekkel, viszont azt sose felejtsd el, hogy ugyanaz a gyerek akit te tök jól tudsz kezelni, otthon adja ki az egész napos feszültségét, így a szüleinek sokkal nehezebb. Mert a legtöbb gyerek egy nevelővel/pedagógussal szemben visszafogottabban viselkedik.

"a saját kötözködő stílusodat vetítetted rám" :D ezen jót kacagtam.

" Én évek óta tisztelettel segítem a szülőket" Azt el tudom képzelni, hogy a való életben más vagy, de itt ez nem jött le. Kívánom, hogy a személyes jelenléted támogatóbb legyen, mint az online térben tett megnyilvánulásaid!

Mi kötözködés és szókiforgatás szerinted? Mikor te lovagolsz a dackorszak szóhasználatán?