Mit csináljak, ha az 5 éves kislányom ingerli magát?

Folytatom még pár sorral: ha viszont 5 évesnél kisebbekről van szó (mivel páran rákérdeztetek), akkor egész egyszerűen rá kell hagyni, még egy négy éves is csinálhatja mások előtt, de ha mégis kínosnak érzitek adott esetben, pl vendégek előtt stb, akkor meg szimplán elterelitek a gyerek figyelmét, és ennyi.

Öt éves esetén azonban több a teendő: lásd, előző válaszom.

Ami fontos: soha nem szabad ilyenért sem megszégyeníteni a gyermekeket. Kamaszt se, piciket se. Sem ridegen utasítgatni, sem kezére csapni. Hanem szépen el lehet neki mondani, ha már 5 éves: mások előtt nem illik, hanem ha egyedül van, stb.

Kedves kérdező, nem tudom, milyen szándékkal reagáltál segítő válaszomra, milve írásban nem könnyű olvasni a sorok között.

Egy férfi is lehet szakember. Orvos, pedagógus, pszichológus. Ez nem hátrány, inkább előny, főleg, ah gyakorlat is társul hozzá.

Ha egyszer beülsz egy vonatkozó egyetemi, vagy főiskolai szakra, elég hamar szembesülni fogsz avval, hogy "a képünkbe tolják" pszichológiából a legkényesebb vonatkozásokat, kertelés nélkül, általában. És ezt jó értelemben mondom. Habár alig huszonévesek zöme meg szokott hökkenni ezen az iskolapadban. Eleinte.

Aztán amikor a gyakorlatban szembesül a valósággal, ösztönösen mi mindent tesznek a kisgyermekek (ami egyébként tök normális és természetes, csupán a felnőttek zömébe van beleépülve prüdéria, ami apránként, kisiskolás kortól szokott sajnos kiépülni a tudatukba), akkor hirtelen hálás lesz a pszichológia előadóknak a főiskoláról, egyetemről.

Légyszi, ne pusztán magadból indulj ki. A lányok nemiszervét mindenki úgy hívja, ahogy megszokta, addig, amíg az nem sértő, meg amíg nem félreérthető. Belemagyarázni, mögé képzelni meg nem kell semmit.

Konkrétan a tanulmányaim során is megtudtuk, majd a gyakorlatban meg is értettem, miért viselkedik direkt módon a legtöbb kisgyermek a legtöbb vonatkozásban, és hogy miért kell a felnőtt is direktben fogalmazzon (nyilván nem sértő módon, mégis direktben). A kislánynak puncija van, de mondhatod akár nuninak is. Pisilőnek és hasonlónak viszont jobb NEM hívni, se más olyan módon, ami szintén prüdériát sugall, mert avval sajnos csak a gyerek prüdériája épülne ki, idővel.

Sok esetben, ha egy szülő aggódik, hogy a "punci szó nem jó", helyette "jobb a nuni szó", az gyakran INDOKOLATLAN túlféltést, és/vagy prüdériát sugall.

Pl Pannika szülei suncinak mondja, Katié nuncinak, Julcsié puninak, Diána szülei meg puncinak. A példabeli kislányok egymást hallják beszélni, így természetes módon úgy is meghallják a szinonimákat, ami mind a magyar nyelv része és természetes is, EGYFORMA SÚLLYAL.

Nos, pl a "pisilő" az, ami nem azonos súlyú, mivel az prüdériát sugall -de bármelyik szinonímát lehet jól és rosszul használni, függően prűd, vagy ártó, vagy normális szándék van-e mögötte, és durva szó-e, vagy nem durva szó-, ugyanis a gyerekeknek már 2-3 éves kortól vannak szexuális tartalmú kérdéseik, és az ő nyelvezetükön és aktuális értelmi szintjükön meg is kell tudni azokat válaszolni.

Ha pl a "pisilő" szó épül be a tudatukba, hogyan válaszoljuk meg kérdésükre, hogyan születik a baba...? A puncijukkal nem csak pisilnek, hanem maszturbálnak is ösztönösen, már baba koruktól, mint mindenki! Felnőtt korukban meg általában szülnek is avval, és mindenképp szexelni vágynak majd tiniként, felnőttként. Akinek a szülei érzelmileg sugallják, hogy "jaj, hogyan is írjam körül, talán amit megszoktam, az a szó, a nuni, az valami visszafogottabb tartalomra utal? Pl hogy csak pisil vele? Jó, akkor szülőként ezt fugallom kislányom felé, nehogy merjen kérdésekket feltenni arról, ami ennél is több...".

Na ez a probléma a "pisilő", meg a "jaj, a nuni helyett semmi más megnevezés nem polkorrekt" érzelmi töltettel! Mivel blokkolja a gyermek értelmi érését ez a fajta szülői sugallat, hogy "a szinonimák közül tilos a punci, a suna, a puna, a cuna, a puncus" szó, mert én, a szülő sokatmondónak hiszem ezen szinonímákat, nem pedig egyenrangúnak a gyereknyelvben. Nert szubketíve, én a szülő, ezt vettem a fejembe, és a gyerekemnek a kedvenc szavammal visszafogottságot akarok sugallni.

Na ja, a másik süzlő meg pont fordítva: az egy másik szinonímával akar visszafogottságot sugallni a gyereke felé.

Mindkét hozzáállás hibás, függetlenül atól, melyikük melyik szőhoz mit társít. Mivel mindketten prüdáriát, vagy legalábbis visszafogottságot tulajdonítanak a kedvenc gyereknyelvi szavuknak. Ami viszont öncélú és szubkejtív, hibás megközelítés. Téged zavar, ha a másik szülő "pipiskedik", mit tudom én ,a "sunci" kifejezéssel, mert szerinted az nem pipiskedés, hanem durva szó. Az a szülő meg, mondjuk a "nuni" szóüt tarja durvának, mivel az ő gyereknyelvi szótárában a "sunci" szó a visszafogottabb.

Mindkét hozzáállás hibás, mivel az egyik szülő az egyik, a másik meg a másik kifejezéssel akar kéros sugallatot üzenni a (pl saját) gyerekének.

Miért ne volna egyenértékű az összes gyereknyelvi szinonima...? És mégis miért kellene sugallni, hogy csak az egyik szinonima visszafogott, "a többi meg jaj de direkt"? Mit kéne visszafogni? A gyermek értelmi érését...??

Valójában ezen szinonimák mind egyenrangúan gyereknyelvi kifejezések, a kisgyermek meg szavakból ért és direkt megfogalmazásból. Nem akármelyiket javaslom nekik, nyilván léteznek pornográf kifejezések, melyek durvák - ezek mellőzendők, nem gyereknyelviek. Azonban, a punci, a sunci és a nuni azonos súlyú.

Csak a szubjektív szőlői megszokás képes eltérést erőltetni ezek kapcsán.

A szavak mögötti szándék és érzelem még ennél is fontosabb. Miféle visszafogottságot kellene sugallni és miért...?

Vannak szülők, akiknek meg pl a "nuni" kifejezés az, ami túl direkt és inkább "pisilőt" mondanak, és akarnak csak meghallani.

Ellenben a kisgyermekek nem így működnek. Ők érteni akarják, mi micsoda, nem pedig asszociációkat tanulni arról, hogy az egyik szülő "óvja a gyerekét a nemi ismeretektől avval, hogy a nuni szó a neki való és nem a punci", vagy a "pisilő kifejezés a gyerekének való és nem a nuni".

Nem tudom, átment-e a lényeg? Mondom, egyszer ülj be egyetemre pszichológia órákra. A GYAKORLATI ALKALMAZÁS ÉS ÉRTÉS CÉLJÁBÓL.

És akkor megérted a lényegét, hogyan tanulja a gyermek a nyelvét, és hogyan kapcsolódnak ehhez érzelmek, valamint a szülő -már amelyik szülő- hogyan sugalmaz érzelmeket, meg tévképzelteket ahhoz, hogy az egyik szülőnek a "kutya" szó jelenti a "vigyázz a kutyákkal, meg ne simizd!" jelentést, és az "eb" szó azt, hogy "húha, nekem ez túl direkt, nehogy így hívjuk a kutyákat, a gyerekem se hívja már így, hogy "eb"!"

Valamint hogy a másik szülő meg pont fordítva sugall szintén szubjektív érzelmeket, ha, mondjuk, a másik szülő az "eb" alatt ért "kutyát" és a "kutya" szó alatt ért "ebet".

Megpróbáltam több oldalról is levezetni a kisgyermekek vonatkozó pszichológiáját.

Mert hogy ilyen a gyakorlatban is!

Kérdező, értsd már meg végre, hogy ahány ember, és ahány szülő, annyiféleképpen nevezi a gyermeke nemi szervét. Valakinek a punci teljesen normális gyereknyelvi szó. Mit kell kötözködnöd...? Írtam szakmai választ, inkább örülnél, hogy szakmabeliek is írnak meglátást... Ennyi kekec embert, basszus...

Mégis ki mondta, hogy farkat mondok a gyerek kukira? És tudod mit mondok? Azt, hogy ha egy szülő farkat mond a kisfia kukijára, hát mondja, joga van hozzá. Az meg, hogy a magyar pornográfia is gyakran használja a "punci" kifejezést, nem feltétlen jelenti, hogy ez a szó nem gyereknyelvi, sokkal inkább azt, hogy a gyereknyelv is hathat a felnőttek szóhasználatára, pl kedvesebb hangzásával. És nem pedig a pornográfia alakította ki a "punci" szót, "beletuszkolva a gyereknyelvbe"...

De honnan veszed mégis, hogy én faroknak nevezném a kisfiúk kukiját? Esper vagy? Gondolatolvasó? Mert akkor hagyj fel, légyszives, az ezoteriával. Bocs, nagyon rossz gondolatolvasó vagy.

Ha meg kötözködő vagy, akkor meg avval hagyj fel, légyszíves.

Időt, energiát ölök itt (is) segíteni másoknak, ingyen.

Nem azért teszem, hogy belémkössenek kérdezők. (És arról sincs szó, hogy kizárólag szakmai válaszokat írnék itt. Viszont tény, hogy olyanokat is szoktam. Pl neked, e kérdésedre.)

Nem kötelező egytérteni tapasztalataimmal, meglátásaimmal, de mint szakmabeli, úgy gondolom, lehet gondolatébresztő, ha megosztom másokkal, amit tapasztalatok, meg amit tanultam és ellenőriztem a gyakorlatban.

A kedves 15-ös un. "szakember" ne itt élje ki magát, mert a kutya nem fogja elolvasni a sok felesleges ömlengését. A válasz legyen mindig lényegretörő és nem sallangoktól hemzsegő.

Egyébként a 15. és 16. egy és ua. hiába próbálja szakszerűnek beállítani magát.

#18 de igen, többen reagálnak itt, segítő szándékkal, szakmabeliek. Csak sajnos, arányában kevesen vagyunk itt. Többen jelzik is, hogy óvónőként válaszolnak, tanárnőként, pszichológusként, tanárként, gyógypedagógusként, dajkaként, stb.

Megkérlek, kérdező, ne legyél előítéletes, inkább gondolkodj el a szakmai válaszokon is. Tudom, akad internetszerte, aki kamuból szakembernek hazudja magát. Ezért érdemes minden válaszon elgondolkodni, mert lehetnek közöttük korrekt és hozzáértő válaszok is.

Más szóval, megkérlek, kérdező, ne ócsárold az embereket, hanem gondold végig az összes választ: bármiból lehet tanulni, még abból is, ha esetleg valaki hülyeséget írna.

Egy biztos, kérdező, ha ócsárolsz bárkit is, avval nyerni nem fogsz, tapasztalatot se. Más kérdés, ha valaki idejön érvek nélkül "anyázni", lehülyézni másokat - az egyértelműen troll.

Nézd csak meg az eddigi kapott válaszokat, aki szakembernek írta magát, érvelt! Örülj neki! Inkább azokon akadnék fenn, akik érvek nélkül csak úgy beszólogatnak...