Miért viselkedik ennyire másképp a lányom, mint más gyermekek?

Szia.

Hát igen, a viselkedészavar...az van neki,de szerintem ez csak a szülők hibája általában.

Egy kisgyereknek már kisbaba kora óta kellenek a határok,szabályok, hogy tudja mit szabad és mit nem.

Akkor lesz valaki jó szülő,ha megszabja a határokat, ő irányítja a gyereket, az van amit ő akar, természetesen a gyerek igényeit figyelembe véve, de nem a gyerek a főnök.

Már nem tudom hány ilyen problémával küszködő szülő írását olvastam itt...

És még mindig azon az állásponton vagyok,hogy egy gyerek jónak születik, a szülő felelőssége,hogy nevelje, segítse, játsszon vele, fejlessze az értelmét...hagyja kibontakozni,de legyenek határok. Egy gyerek magától nem lesz rossz, kezelhetetlen, szemtelen, neveletlen, viselkedészavaros...ez mind a szülőre róható ki, mert ha ő nem mondja a gyereknek,hogy a hiszti rossz, a verekedés rossz, nem szabad visítani és leszidás, beszélgetés, fegyelmezés helyett csak mosolyog rajta és ejnyebejnyézik, na az a baj!

Ha te magadban eldöntöd,hogy nem szabad zoknisfiókot pakolni, kajában válogatni, hisztizni, rosszalkodni alvás helyett,akkor nem szabad! Te vagy a szülő, szabd meg a határokat. Csinálj egy büntihelyet, és ha olyant csinál amit TE nem akarsz, nem akarod megengedni és zavar,akkor odarakod és ha visít,ha földhöz vágja magát,akkor is ott tartod és elmagyarázod neki ,hogy miért van a bűntetés, mit nem szabad máskor,ha nem akar büntetést.

Ha eldöntöd,hogy aznap x az ebéd,akkor ne adj neki mást,amit imád. Csodálod,hogy nem eszi meg a brokkolit,ha kap helyette édes tejpépet?

Tudom nehéz hallgatni és nézni ahogy ordít,de ez a te felelősséged,te vállaltál gyereket. Ki fogja megnevelni ha nem te?

Ne hagyd,hogy továbbra is ő legyen a főnököd, mert ennélk csak rosszabb lesz.

Kövezzetek meg,de én nem vagyok ennek a hagyjuk a gyereket,hadd csináljon amit akar dolognak a híve.

Ő csak próbálgatja a határokat....de mivel te mindent engedsz ezért megy tovább és tovább.

Amikor kialakul egy kicsiben az énkép,és elkezd próbálkozni,hogy mit szabad és mit nem,na akkor kell leállítani tudtára adni,hogy mit lehet és mit nem lehet. Valószínű ti elsiklottatok efelett.

Az első vagyok: én a fiamat 2 évesen vittem a korai fejlesztőbe, hiperaktivitás-gyanúval. Hálistennek kiderítették, hogy nem az, fókuszálható figyelme van, de kirobbanóan sok energiája, ezért sportolni "utaltak" minket plussz állandóan kis feladatokat kell neki adni. Akkor minden rendben. Ez egy szerencsés kifejlet DE

A lányom nekem is viselkedés-zavaros, nem eszik, alig beszél, nagyon belső kontrollos. Nagyon ritka, hogy azt csinálja, amit bárki más kér tőle. És azért írom ezt le, mert az egyik válaszadó a szülői határvonal meghúzásának hiányával okolt itt téged. Na nálunk ebben nem volt hiány, mégis hiába. A kicsi lány most már hivatalosan is SNI, önhibánkon kívül. Ilyen is van.

Érdemes már nagyon korán utánajárni ha kétséged van, mert lehet, hogy szerencsés vagy és tényleg csak korral jár meg hiszti (és max azt mondják vidd úszni), de ha nem vagy elég szerencsés, akkor esetleg úgy jársz mint én, de legalább TUDOD HOGY KEZELD!

Ugye tudjàtok,mennyi gyerekre ràfogjàk,hogy hiperaktiv, SNI-s.... Szerintem itt az ideje,hogy a sarkadra àllj. Tudom,hogy nagyon nehèz,mert nincs sok ember,aki napközben felvàltana, apa dolgozik ès meg kell az egyedüllèttel birkòznod. De meg kell! Kihasznàlja a gyengesèged a kisvakarcs ès egy pici terroristàvà vàlt,aki kintat ahelyett,hogy boldogan ès nyugodtan èlnètek meg a picikort. Most,hogy kêtêves, kezd el a hatàrozott nevelèst,ha eddig nem tetted. Valami nem okè,ezt te is èrzed. Gondold vègig magadban, min szeretnèl vàltoztatni, ês ezekböl ne engedj! Mivel nappal nem nagyon eszik tartalmas ètelt, èjjel simàn kelhet amiatt is,hogy van nèmi èhsègèrzete. Gondolom tejjel alszik èjjel vissza. Èhes, mert nem eszik eleget nappal. Mivel az èn fiam sem egyszerü evès tèren,pontosan àtèrzem ès tudom,milyen az,mikor nem eszi meg az elètett ètelt. Èn is adok ilyenkor bèbiètelt,mert tudom,hogy èhes, ès nem teszem meg mindig,hogy lefektetem èhen,ugyannis ilyenkor addig ordit,mig tejet nem kap. Ennek meg sok èrtelme nincs. Nem fogom èhen ordittatni. De akkor is tarts ki! Tessèk pròbàlkozni a kajàkkal! Pròbàltad màr a mamànàl ebèdeltetni/vacsiztatni? Màsik anyukànàl,akinek hasonlò korú a gyereke? Emlitetted a szomszèdod. Kèrd meg,had egyen nàluk ugy, hogy egyik dèlelött jàtszhatnàtok egy fèl ôràt,aztàn együtt megteritès az asztal mellè, pàrnàt a szèkre,hogy felèrje az asztalt, igy a gyerekek ennènek együtt. Ha elmondod a szomszèdasszonyodnak, hogy mi a helyzet , biztos hogy segit. Igy etette meg a fiammal a baràtnöm a ràntott halat tarhonyàval,azòta is az a kedvenc! Hagyd enni,ahogy akar. Ha kèzzel akar,akkor ugy, majd fog enni màshogy is,csak kezdjen el ismerkedni a felnött ètelekkel,erre a tapintàs is lehet az egyik fontos pont. Tarhonyàt, zöldsèges rizst, nagyon apròra szelt sült husit,halat, krumplit mind meg tudja foni,vagy ha akarja,villàra tudja szurni.egyszerübb,mint kanalazni. Aztàn ha egy kèt falatot evett, agyon dicsèrni, ês ehet rà pòtlàsnak,amit akar, csak legyen vègre sikerèlmènye, ès ne valami ijesztö dolog legyen az evès,mert ha az ö szemszögèböl nèzzük: fú, enni kellene. De anyu keze màr most remeg az idegtöl,az arca is komoly. Mindig összeveszünk a vègèn ès valaki sir.... Vàltoztass ezen, meg a helyszinen,hogy kizökkentsd ebböl!

Amugy valòszinü un tèged egy kicsit:) egèsz nap együtt,se jàtszòtèr,se apa, se màs....ezèrt van a több hiszti, a kipakolàs,mert nincs jobb program,mint a zoknifiòk,amit egy òra után már nagyon un. Mondtad,hogy sokat foglalkozol vele. Talàlk ki uj dolgokat, pl festès, gyurmàzàs, kirakòk, babakonyha, duplo lego, stb.... Mit jàtszotok egèsz nap? Kitartàs ès fel a fejjel,mert te vagy a fönök! 2 èves fiú anyukàja

semmi baja a gyermekednek. még hogy viselkedészavar? persze, pszichológus ne beszélgessen el vele, vagy esetleg elemezze ki egy-egy rajzát?

a lányod a dackorszak kellős közepén jár, öntudatra ébredt, feszegeti saját határait és a tiédet. minden gyerek átesik ezen, van aki kevésbé -, ki látványosabb formában, függ attól, hogy mennyire temperamentumos a gyerek. ez teljesen normális. néhány hónap alatt csitul és javul a helyzet. én kisfiam is egy hisztérika, ő a babakocsiban ülve is navigált, hogy ejje vagy ajja menjünk, és oltári hisztibe képes volt csapni, ha nem arra mentünk, amerre ő mondta. tudom mennyire idegörlő a szülőnek, mert én is szinte nap mint nap végignéztem ezt, de kitartás és türelem. rá kell hagyni a hisztit. csak addig csinálja, mig van közönség.

nekünk ami segített, hogy közösségbe került. ott rohamosan megeredt a nyelve, így már sokkal jobban tudunk kommunikálni egymással, megérteti magát, egyte kevesebbszer éri kudarc, mert nem értem mit akar vagy nem tud valamit megcsinálni és így egyre kevesebbszer önti el a méreg.

Aki kisgyereket nevel, az tudja hogy ez a folyamat teljesen természetes. persze vannak emberek, akik állítják, hogy az ő gyerekük sosem volt ilyen. na, hát azok vagy 30 éve nem láttak kisgyereket testközelből, és már nem emlékeznek a gyerekük 2 éves korára. ezen minden gyerek keresztül megy.

sztem is normális! és sztem is un téged! nálunk is ez van!nem tudom bölcsibe adni, mert nincs hely, meg mondjuk ő nagyon is anyás, nem is tudnám beadni. mostanában már jobban tűri az idegeneket, de még az elején vagyunk. iszonyú sok energiája van, állandóan kinn lenne, de valakienk néha itthon is kell lenni, ellátni a háztartástmert segítségem az nulla.... addig meg ő attól függően milyen napja van, vagy elvan magának, vagy pedig nyűglődik, nem tud magával mit kezdeni, kiabál, hisztizik....nem egyszerű! de nem is abnormális! kitartást, majd túlleszünk rajta!

22 hónapos kislány anyukája