Szepa 22 hónaposan?

Sziasztok! Nem tudom normális jelenség-e őszintén picit aggódom. Kisfiam sosem mutatta erősen a szeparációs szorongás jeleit, kivéve egy héttel ezelőttől kb.

Rettenetesen anyás, bocsánat a kifejezésért de “egész nap a seggemben van” , ami nem teher, mert imádom, Csak picit aggaszt, hogyha bárhová megyünk, az első 10-15 perc úgy telt hogy a karomba csimpaszkodik, nem tehetem le, próbálnak nyitni felé az emberek, mondja nekik hogy “nem!” Hosszú percek után oldódik csak fel, vagy fél óra után.

Egyébként okos, ügyes, gyönyörűen beszél, korához képest több szava van mint az átlagnak, tehát rendben van a fejlődése, de ijesztő számomra hogy ennyire fél most mindenkitől. Az apjával is mostanában hol el van hol nem, vele sem 100 % van már. Csak anya és anya.

Azért aggódom csak, mert mindenhol azt olvasom, hogy két éves kor körül mert csökkenni szokott a szeparációs szorongás, nagyon remélem hogy nincs valami gondja amivel szakemberhez kéne fordulni.