Egy gyerek hány éves korára tanulja meg, hogy ne szaladgáljon el az utcán?
Van egy ismerős család itt felénk, akiknek van egy gyereke. Kicsi még, kb. 2.5 - 3 éves lehet. Az anyukával ismerjük egymást. (a szüleink által is régről, de mostanában is sokat találkozunk védőnőnél, boltban, stb)
Mondjuk úgy heti 4-5 alkalommal összefutunk, de minden alkalommal azt látom, hogy a fia lohol valahova, (pl szalad vagy kismotorozik, vagy futóbiciklizik) a nő meg csendben fut utána keresztül-kasul. Be a bokrosba, a parkba, stb. Kicsit röhejes, hogy egy ekkora gyerekre nem tud rászólni, hogy ne szaladjon el 2 szempillantás alatt, és hogy ne menjen már bele mindenbe.
Én azt a gyereket még sosem láttam normálisan sétálni az anyja mellett, de nyilvánvalóan nem is támasztanak felé ilyen elvárást.
Nekem még kisebb a gyerekem (2) de van egy nagyobb is, (aki meg 8) és mindkettővel az volt, hogy ha nem tarja be a szabályokat akkor én elvesztem tőle a kismotort, biciklit. (az a szabály, hogy nem mehet előre és ha szólok meg kell állnia) vagy ha pl. elszaladt, nem fogadott szót, akkor betettem a babakocsiba vagy elvettem a motort és hazamentünk. Hamar meg is tanulta, hogy nem mindenhol lehet szaladgálni és nem mindig. De simán lehet, hogy nekem szerencsém volt és másnak nem ilyen könnyen tanítható/irányítható a gyereke.
Szóval szerintetek van olyan gyerek akinek ezt nem lehet ennyi idősen megtanítani, vagy azért ennek már normál esetben menni kellene? Mármint ha egyáltalán próbálkoznak vele... Mire jó az, hogy nem próbálkoznak vele? Hova vezet? Nem feltétlenül csak a közlekedés terén érvényes a kérdésem. Játszótéren sem hallottam még rászólni anyukát a kisfiúra, hogy mondjuk ne vegye el más labdáját, stb.
Arra én már nem emlékszem, hogy a 8 éves gyerekem mikortól nem szaladgált el, vagy fogadott szót, de arra emlékszem, hogy akkoriban forgalmasabb helyen éltünk és ott egész más szabályok szerint kellett közlekedni és vele nem volt egyszerű, de azért ovis korára megtanulta.
Nevelés kérdése. Én sose futottam a gyerek mögött, hanem megtanítottam a szabályokra. Amíg erre nem volt képes, addig nem motorozott utcán, csak elkerített játszótéren.
Szerencsés helyzetben vagyunk, mert olyan környéken lakunk, ahol biztonságos, nincs forgalmas út, így viszonylag veszélytelen helyen tanultuk meg a közlekedést. Minden induláskor érthetően, az ő szintjén elmondtam a szabályokat és ha nem tartotta be, elvettem a motort. Volt 1-2 próbálkozás, de hamar megtanulta, hogy nem éri meg.
2 éves korában már bőven tudott motorral közlekedni. Megállt, ha szóltam, 3 éves kora körül már akkor is megállt és szétnézett az úttestnél, ha nem szóltam neki.
De ez eléggé gyerek függő. Én ezt most a nagyról írom. A kicsivel ez nem így megy, nem is fog még ilyen szépen közlekedni 2 évesen.
De azokat sosem értettem, akik szabadjára engedik a motorral a gyereket és loholnak mögötte
2-2,5 éves korára megtanulhatja, DE! semmiképpen sem annyira, hogy ne kelljen odafigyelni. Az ilyen kicsiknél simán előfordul, hogy meglátnak valamit/valakit az út túloldalán, és megpróbálnak átfutni hozzá úgy, hogy nem is gondolják végig a helyzetet, vagy pedig egyszerűen belefeledkeznek a játékba, és lelépnek a járdáról.
Én autósként mindig nagyon óvatosan haladok el akkor, ha a járdán kisgyerek motorozik vagy futkározik még akkor is, ha nincs jele annak, hogy le akarna elém lépni.
Nagynéniként pedig a mai napig megfogom az unokahúgom kezét, ha át kell kelni az úttesten, vagy "veszélyesebb" helyzetben vagyunk, pedig már 7 éves. De olyan 5 éves kora előtt egyáltalán nem engedtem el, vagy ha biciklizett/motorozott, mindig közel maradtam.
Inkább a biztonság, mint az utólagos sírás. Van sajnos ilyen helyzet sok. :( (Ld.: Dávidka megrázó esete)
:( oh tenyleg szegény kisfiú.
Igen, ezzel egyet értek, hogy akkor sem engedem el ész nélkül, messzebbre ha már nagyobb
A fiam 2 éves volt, amikor megszületett a húga. Onnantól fogva nem volt mese, jönnie kellett mellettem szépen a kismotorral. Nem ment mindig tökéletesen a dolog, de működött, büszke is voltam magamra.
8 évesen mégis majdnem elcsapta egyszer egy autó, amikor sétáltunk, ő meglátta a barátját az út túloldalán, és se szó, se beszéd, átrohant hozzá. Csikorogva fékezve tudott csak megállni, nagyon para volt.
Pedig elvileg évek óta szépen közlekedett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!