6 éves kislányom nem akar barátkozni az óvodában, pedig a többiek kezdeményezőek. Fogadjam el ilyennek, vagy neveljem barátkozósabbá?

hogy gondoltad ezt a barátkozóssá nevelést egy introvertált visszahúzódó gyereknél, hogy neki ne legyen kényelmetlen, ne okozzon traumát?

bántás nélkül kérdezem.

Beszélgess vele erről.

Miért nincsenek barátai? Magának való, egyedül szeret játszani? Akkor rendben van, fogadd el ilyennek.

Vagy szeretné, ha lennének, csak nem tud/nem mer közeledni másokhoz? Sokszor visszautasították, amikor játszani akart másokkal? Netán olyan csapat jött össze, akik között nem nagyon van senki, akivel szívesen játszana?

Más környezetben hogyan viselkedik? Játszótéren? Rokon gyerekek között?

Ha valami gátlás van benne, akkor próbáld azt oldani.

Sokszor azért lesz egy gyerek nagyon visszahúzódó, félénk, mert a szülei túl szigorúan nevelik és mindig fél, hogy bármit tesz, szidást kap érte. Vagy a szülei túlságosan féltik, ezáltal a világot félelmetesnek látja és nem mer belevágni semmibe. Ha ezekben esetleg magadra ismertél, ezeken változtatni kéne.

1-essel annyiban egyetértek, hogy direktben barátkozóssá nevelni nem lehet a gyereket. Csak felderíteni a magányossága okait, és ha ezek valami gátlásból, sérelemből, rossz élményekből fakadnak, akkor azokat helyre hozni.

5,6

Hogy tudsz ilyen hülyeségeket írni, amikor elmondásod szerint te is introvertált vagy? Rendesen fáj olvasni...

"de azért szebb az élet barátokkal" - Nem.

"milyen klassz, hogy hívják őt" - Nem, nem az.

"jobban alkalmazkodjon a többiekhez" - S hozzá ki fog alkalmazkodni? Egyáltalán volt-e valaha példa arra, hogy valaki tekintettel volt rá is?

"játsza ugyanazt mint a többiek" - Ez neki miért jó?

"milyen jó érzés ha az embernek vannak barátai" - Nem, nem az. Főleg ha ilyen látszatbarátokról van szó. A barátai közt az ember jól érzi magát.