Miért nem tudom elviselni, hogy a kislányom lusta/túl nyugodt?

Nekem anyukám olyan, mint te, kérdező, és én vagyok olyan mint a lányod. Gyerekkoromban borzasztó volt, egy percre sem tudott megülni a fenekén, mindig kitalált valamit, én meg folyton azt vártam, mikor csap le rám, és örültem, hogy 10 percig egy helyben ülhettem anélkül, hogy akarna valamit. Mivel nappal sosem volt nyugtom, így éjszaka maradtam fent sokáig, akár a tudta nélkül is. Középsuliban éjszaka 2-3 körül mentem aludni, alig tudtam néhány órát pihenni reggelig, hosszú éveken át alvászavarral küzdöttem. Azóta 200 km választ el tőle, ahogy tudtam, menekültem. Nem rossz a kapcsolatunk, de nekem sok(k) volt.

Persze nem hiszem, hogy nálatok is ez lesz, csak azért írtam le, hogy lásd, mennyire rosszul élheti meg később a lányod. Ő teljesen más jellem, mint te vagy, és nagyon alávághatja a kapcsolatotokat, ha nem tudod megfelelően kezelni a személyiségetekből fakadó különbségeket.

Amúgy semmi baja a kislánynak, az én nagyobbik lányom is ilyen volt kicsinek, mióta ovis, rengeteget változott, a játszón is csak azt látom, hogy elsuhan mellettem a többi gyerekkel, folyton mozgásban van. A kisebbik meg megy, mint a szélvész, jól jönne néha, ha ebben kicsit hasonlítana a nővérére XD

Azt gondolom, hogy az aggodalom dolgozik benned, a legjobbat szeretnéd a gyerekednek és nem tudod megadni.

Esetleg legyenek tervezetten aktív programok, hátha úgy megnyugszol, hogy minden rendben van és beszélj orvossal is, hátha ő is tud valami megnyugtatót mondani. Talán pszichológushoz is érdemes lehet járni. Nem lesz semmi baj, szuper lányod lesz!!

Cseréljünk egy kicsit, garantálom, hogy 1-2 nap után könyörögnél a nyugodt lányodért. 😁

Nekem 3,5 éves a fiam, ha 2 percig ülnie kell, már minden baja van. Mellé a 2 éves fiam nyugodtabb természet, de azért ő is sokat izeg mozog, de határozottan örülnék neki, ha a nagyobb is nyugisabb lenne.

Legózás is úgy megy, hogy épít picit, aztán rohan 2 kört, megmutatja mindenkinek, vissza, tesz rá pár kockát, és újra megy. Még ha mese elé ültetem, közben is szaladgál. Pedig le van mozgatva is. Rá se ismertem az oviban, amikor ült a padon nyugodtan, és várt rám. 😀 Majdnem mondtam, hogy hát ő nem is az én fiam...