Mit csináljak a 3 évesemmel?

Azért az óvónőkkel óvatosan, az én nagy fiamra is ráfogták, hogy ADHD-s, azzal küldtek szakemberhez, hogy már remek gyógyszerek vannak a kezelésre (valami olyasmi, mint ami a speedben van). Teljesen ki voltam akadva, hogy egy 4-5 éves gyereket gyakorlatilag drogoznának. Szerencsére a szakember idővel megállapította, hogy nem ADHD, csak simán nagyon eleven, és nagyon okos, ezért nehéz lekötni a szokásos ovis feladatokkal, unatkozó gyerek meg mit csinál? Rosszalkodik. + Van egy kis idegrendszeri fejletlensége, amit viszont gyógytornával lehet kezelni.

Nem tudom mennyi idős a pici, de nálunk is akkor kezdődött minden, amikor ő megszületett. Valószínűleg igényli a sok figyelmet, amit előtte megkapott. Próbálj megértően viszonyulni hozzá. Mondom ezt úgy, hogy nekem sem sikerült :D Legyen olyan idő, amikor mondjuk apa vigyáz a picire, ti meg ketten csináltok valamit, ami csak róla szól, hogy érezze, hogy még ő is fontos. Adj neki feladatokat, hogy érezze, hogy ő már "nagy", és fontos szerepe van a családban. Illetve nálam bevált, hogy ha nagyon hisztizik valamiért, amit nem engedhetek meg, vagy dacol valami ellen, akkor felajánlom, hogy megölelem. Kb 80%-ban el szokta fogadni, és megnyugszik tőle kicsit. + mindig elmondtam, hogy most nagyon mérges vagyok, mert pl. nem hagy enni, pedig nagyon éhes vagyok, ha befejeztem, akkor meg fogom hallgatni, várja meg türelemmel. Vagy hogy nem szeretem a folyamatos nyafogást, idegesít, az pedig nem jó, ha én ideges vagyok, ugye? Tehát 1. kimondom mindig, hogy mit érzek (így ő is megtanulja a saját érzéseit szavakba foglalni, és ha ki tudja fejezni, kevésbé lesz nyafogós), 2. ragaszkodom az 'én időmhöz' (egy nyugodt vacsora pl, nem szólhat mindig minden róla), 3. tudja, hogy, ha viszont ráérek, tényleg foglalkozom vele, és csak vele, nem telefont nyomkodva közben pl.

Nálunk most lett 6 a fent említett nagy fiam, és kb fél éve vettem észre rajta drasztikus változást. Addig kb úgy éreztem magam mindig, mint te. Sajnos én is sokat kiabáltam, és még mindig előfordul. Viszont azt látom, hogy hat a következetes nevelés, bármilyen fárasztó is. Érdekes, hogy már az oviban is dicsérik. A gyógypedagógus szerint sokszor egyszerűen csak meg kell várni, hogy kinője ezt a kort, úgyhogy kitartást :)

1-esnek biztos nincs gyereke.

Simán lehet dackorszak, amire ráerősít a testvér-féltékenység és az, hogy te is türelmetlen vagy vele és kiabálsz. Olyan körülményeket kell teremteni, amikor időnként a gyereked nélkül is tudsz létezni, tudsz pihenni stb. Nemcsak neked, a gyerekeidnek is jobb lenne.

A délutáni alvásból nem engednék. Azt mondanám, hogy együtt feküdjünk le és bújjunk össze. A legtöbb gyerek ezt szereti. Talán úgy nagyobb esély van arra, hogy elalszik. Vagy legalább csöndben pihen egy kicsit.

Azt is elfogadtatnám vele, hogy amikor eszem, akkor nem állok fel a szeszélyeit teljesíteni. Majd megyek, amikor megettem a reggelimet/ebédemet/vacsorámat.

Viszont fontos, hogy megtanulj nyugisan viszonyulni hozzá, mert a hangulatod átragad őrá.

A kicsi mellett is fontos, hogy legyen a napnak olyan része (legalább napi fél-egy óra), amikor csak a naggyal foglalkozol, és az ő kedvére teszel: vele játszol, neki olvasol mesét stb. Ilyenkor a kicsi ne legyen abban a helyiségben, ne lásson titeket, legjobb, ha olyankor apa foglalkozik vele.

6. de, van gyerekem. három is.

te is pontosan azokat írod le, hogy (többek között) milyen nevelési hibákat követett el a kérdező… 😅🤷‍♀️

Csak egy pöttyöt konstruktívabb volt, mint a te egymondatos minősítésed.

3 gyerek után csak annyira telik, hogy elmondd neki, hogy nem jól csinálta? Ez nulla segítség volt, teljesen haszontalan válasz, részemről ment is a piros jel.

8. a kérdés az volt hogy normális-e ebben az életkorban. válaszoltam.

pöttyöt sem konstruktívabb csak terjengősebb.

örülj a piros jelednek, nekem nem számit 👍