Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Dühít a gyerekem szorongása,...

Dühít a gyerekem szorongása, mit tegyek?

Figyelt kérdés

Tudom rémesen hangzik, és a válaszok javarésze szranyázás lesz, de azért beleállok, hátha van pár jó gondolatot író szülő is.

Szóval van nekem egy közel 7 éves lányom, aki pár hónapja észrevehetően szorong, és ezt nem tudom kezelni. Terhes vagyok, ezért kézenfekvő lenne azt gondolni, hogy a terhességem miatt ilyen ő, de igazából már egy éve tart, csak eddig enyhe volt a helyzet, nem ütötte át annyira az ingerküszöböt, amolyan gyerekkori aggodalmaknak tűntek a szorongásai, de ez az állapot a terhesség óta felerősödött, és egyértelműen rossz érzelmi reakciókat gerjeszt bennem, mert állatira bosszant. Amúgy a már meglévő öccsét imádja, és extrém lelkesen várja a babát is. Na de példák a szorongásra:

- Közlekedés: ha sétálunk, soha egy pillanatra sem engedi el a kezem, míg az öccse vígan szökdécsel körülöttünk. Ha kisbringát cipelek, vagy akármi, akkor a táskámat/szoknyámat fogja, de nem ereszt (út menti járdán fogom a kezét amúgy, de egy füves parkban túlzásnak érzem ezt a ragaszkodást). Sokszor az öccsére is rászól, ha 3 lépésnél távolabb merészkedik szegény.

- Kisebb, közeli játszóház: míg régebben simán szaladgáltak az öccsével fel-alá, most csak a lábamnál játszik, mert fél, hogy elveszlik. Az öccse mászna, csúszdázna, de ő nem megy vele, sőt, örülne, ha az öccse is lábamnál játszana, hogy biztosan ne veszítsük el egymást. Ez borított ki a legjobban a legutóbb, sajnos nagyon mérges lettem. Mert míg mások elmennek vásárolni, amíg ott játszik a gyerek (nekem semmi ilyesmi nem áll szándékomban amúgy, csak viszonyításképp írom), én pisilni sem tudok kimenni nélküle, és még az öccse szabad játékát is elrontja.

- Alvás: nagyon fél a rossz álmoktól, és attól, hogy nem tud majd elaludni. Rendszeresen sír emiatt. Ezzel szemben rémálmai sosincsenek. Olykor valóban felkel éjjel, de nem rossz álomtól, csak úgy, ilyenkor kicsit ücsörgök az ágya mellett. Igyekszem amúgy leszoktatni arról, hogy mellette kelljen maradni, amíg el nem alszik. Részeredményeink vannak egyelőre.

- Evés: bár ez most elmúlt, de volt egy pár hetes periódus, amikor gondban volt a nyeléssel. Egy ideig evett, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy fél órája ugyanazt a falatot forgatta a szájában. Azt mondta, nem tudja lenyelni. És ne rágós húsra gondoljatok, tejbegrízzel is képes volt ezt eljátszani. És a vége az, hogy kiköpi. Mivel ilyen hulláma nem először volt élete során, már tudjuk, hogy nem szervi okai vannak.

- Szülinapi zsúrok: idén egyetlen barátja szülinapját sem élvezte. Általában 1 óra múlva hívnak a szervező szülők, hogy menjek érte, mert anyáért sír.

- Ovi: egy évvel tovább maradt oviban, és könnyű óvodás évek után most nagy-nagycsoportban kellett megtapasztalnunk, milyen, amikor reggel sír, hogy velünk akar maradni. Szerencsére ritkán volt ilyen, de ez is szokatlan volt tőle.

És még sorolhatnék millió apróságot, amik együttérzést édemelnének, de sajnos engem kifejezetten bosszantanak. Nem tudom, hova lett az én mindig vidám, vagány kislányom, és aggódom, hogy mi lesz vele a suliban. Az óvónők szerint is más volt idén. Látom, hogy segítség kellene neki, de amikor azért sír a játszóházban, hogy ne menjek el wc-re nélküle, akkor egyszerűen dühös leszek. És bosszant a férjem is ebben az egészben, mert ő meg agyon babusgatja és dédelgeti. A lányunk olyan vele, mint egy kis koalabébi a mamája szőrébe csimpaszkodva. Olykor csak rátapadva, az apját átölelve ül az ölében, amíg a férjem homeofficeban meetingel (kamera nélkül természetesen). Ha a férjemen múlna, együtt aludnánk a gyerekekkel. Mintha ő nem kiutat keresne a lányunk számára a szorongásból, hanem teljes mértékben kiszolgálja azt (és minden egyéb szeszélyét). Vagy ez így helyes? Mindenesetre amikor mérgesen reagálok a gyereknek egy-egy dolgára, akkor a férjem felé érzett dac és indulat is benne van a reakcióm érzelmi gyökerében. Nem tudom, mit kezdjek ezzel, hogyan ne legyek mérges, és hogyan találjak kiutat mindenki számára ebből az állapotból. Bocs a hosszú írásért, és köszönöm, ha nem rúgtok belém.


2022. aug. 4. 02:58
1 2 3 4 5 6
 51/60 A kérdező kommentje:
Igen, olvastam a pszichológust illető tanácsokat is, köszönöm. Erre most nem reagálnék részletesen, ha nem baj, ahogy egy sor más felvetésre sem. Hadd érleljem én magamban, hogy mit hogyan fogadok be. De elolvastam minden egyes hozzászólást, ne aggódjatok, nem pusztába kiáltott szó egyik sem.
2022. aug. 4. 23:33
 52/60 anonim ***** válasza:
79%
Apukám is sokat vitt a nyakában kiskoromban annó és most a tesóm is a 8 éves fiát is szokta még néha. Mi ezzel a baj? Az,hogy a gyerek úgy érzi nem tudja lenyelni a falatot egy nagy lelki trauma része lehet,ahogy az egész viselkedése is. Nagyon aggasztó, valamit nem tud lenyelni, pszichésen megemészteni. Pszichiáter minél előbb, ő legyen most az első,amíg nem késő. Nehogy pár év múlva zokognod kelljen,mert felvágta az ereit a szobájában!
2022. aug. 5. 17:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 53/60 anonim ***** válasza:
29%
Ti képtelenek vagytok pszichologus nélkül gondolkodni? Engem vittek gyerek/kamaszkoromban testverfeltekenyseggel, evesi zavarral...szerintetek mi valtozott tole? Inkabb kaptam volna kulon szobat es kevesebb kritikat meg tobb szeretetet, na az hasznalt volna. Komolyan sok idiota szulo kifizeti a tiz meg szazezreket pszichologusra, h megnyugtassa a sajat lelkiismeretet, de gondolkodni keptelen. A gyerek szeretethiányos. Ha cuki pszichologus néni havi 80 ezerért nagyon tudományos okosságokat tar fel, akkor is az lesz.Maximum a szuloket kuldenem szakemberhez, de az sem fog semmit hasznalni, mert pénzért nem osztanak sem empatiat, sem szuloi alkalmassagot, sem szeretetet sem semmi ilyesmit ami nem magatol jon.
2022. aug. 6. 01:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 54/60 anonim ***** válasza:
82%
53. Nagyon jó. És akkor mi a tanácsod? Az, hogy te nem megfelelő szakembernél voltál, nem jelenti azt, hogy mindenki idióta. Képzeld el a tesóm is lelki gondokkal küzdött gyerekként, az első pszichológusa neki sem volt jó. Anyukám nem ült a babérjain, hanem keresett mást, aki tudott segíteni. Annyira gyűlölöm az ilyen tudománytagadó okoskodókat, akik látatlanban megmondják az igazságot. Lehet szidni, meg alkalmatlannak nevezni a szülőket, de ez nem megoldás.
2022. aug. 6. 06:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 55/60 anonim ***** válasza:
88%
Ne mondj már hülyeséget 55, nekem igenis baromi sokat segített a pszichológus.
2022. aug. 6. 11:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 56/60 anonim ***** válasza:
28%
Engem az idegesit, hogy minden ismerosom pszichologushoz rohangal meg cipeli a gyereket. Az egyik ismerosom most koltott felmilliot par honap alatt. A pszichologus pont ugyanazokat mondta el neki, amiket en is. De nekem nem hitt mert ugye en nem vagyok "szakember". Ennyi penzt kidobni, hogy valaki elmondja neki, hogy figyelj mar, ha egesz nap otthon rohadsz es zabálsz, az lehet,hogy nem olyan jó. Na mindegy, 2 honapig odavolt, hogy o aztan mindenbol kigyogyult es a pszichologus mennyire jo dolog...most eltelt egy kis idő es ugyanott tart mint elötte:D Kar, hogy a pszichologus nem fog helyette elmenni sportolni meg megoldani a problemajat. De nem baj, most megint elmegy, hogy valaki "feltárja a traumáit" meg "megküzdési stratégiákat" mondjon neki. Haha.
2022. aug. 6. 11:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 57/60 anonim ***** válasza:
91%
56: egy jó pszichológus nem ennyit csinál, de mindegy 😏
2022. aug. 6. 13:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 58/60 anonim ***** válasza:
76%
56. Hát biztos nem ennyi volt, de te tudod, ott ültél tuti. Azt sem tudod mi az a pszichológia, légyszi ne adj így tanácsot!
2022. aug. 6. 14:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 59/60 anonim ***** válasza:
88%

53: "Maximum a szuloket kuldenem szakemberhez..."


Pont erről van szó. A gyerek a tünethordozó, de a szülőknek kell változniuk. Amikor a gyereket elviszik hozzá, minden gyerekpszichológus látatlanban tudja, hogy előbb-utóbb el fognak jutni a szülők problémájához. Itt az a kulcskérdés, hogy a szülő el tudja-e fogadni, hogy neki is meg kell nyílnia, és neki is változnia kell, hogy a gyerekének jobb legyen.

És természetesen "szülő" alatt az anyát ÉS az apát is értem, sőt, ha nagyszülőkkel együtt laknak, még őket is be kéne vonni.

2022. aug. 7. 17:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 60/60 anonim ***** válasza:
100%

Na, mi lesz a gyerekkel?

Viszed pszichomókushoz, vagy megkérdezel vki mást is a zinterneten, hogy mit csinálj a kölyökkel, aki nem csak a dokit tudja ajánlani? Mert orvoshoz vinni őt neked láthatóan derogál.

2022. aug. 15. 01:59
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!