Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Dühít a gyerekem szorongása,...

Dühít a gyerekem szorongása, mit tegyek?

Figyelt kérdés

Tudom rémesen hangzik, és a válaszok javarésze szranyázás lesz, de azért beleállok, hátha van pár jó gondolatot író szülő is.

Szóval van nekem egy közel 7 éves lányom, aki pár hónapja észrevehetően szorong, és ezt nem tudom kezelni. Terhes vagyok, ezért kézenfekvő lenne azt gondolni, hogy a terhességem miatt ilyen ő, de igazából már egy éve tart, csak eddig enyhe volt a helyzet, nem ütötte át annyira az ingerküszöböt, amolyan gyerekkori aggodalmaknak tűntek a szorongásai, de ez az állapot a terhesség óta felerősödött, és egyértelműen rossz érzelmi reakciókat gerjeszt bennem, mert állatira bosszant. Amúgy a már meglévő öccsét imádja, és extrém lelkesen várja a babát is. Na de példák a szorongásra:

- Közlekedés: ha sétálunk, soha egy pillanatra sem engedi el a kezem, míg az öccse vígan szökdécsel körülöttünk. Ha kisbringát cipelek, vagy akármi, akkor a táskámat/szoknyámat fogja, de nem ereszt (út menti járdán fogom a kezét amúgy, de egy füves parkban túlzásnak érzem ezt a ragaszkodást). Sokszor az öccsére is rászól, ha 3 lépésnél távolabb merészkedik szegény.

- Kisebb, közeli játszóház: míg régebben simán szaladgáltak az öccsével fel-alá, most csak a lábamnál játszik, mert fél, hogy elveszlik. Az öccse mászna, csúszdázna, de ő nem megy vele, sőt, örülne, ha az öccse is lábamnál játszana, hogy biztosan ne veszítsük el egymást. Ez borított ki a legjobban a legutóbb, sajnos nagyon mérges lettem. Mert míg mások elmennek vásárolni, amíg ott játszik a gyerek (nekem semmi ilyesmi nem áll szándékomban amúgy, csak viszonyításképp írom), én pisilni sem tudok kimenni nélküle, és még az öccse szabad játékát is elrontja.

- Alvás: nagyon fél a rossz álmoktól, és attól, hogy nem tud majd elaludni. Rendszeresen sír emiatt. Ezzel szemben rémálmai sosincsenek. Olykor valóban felkel éjjel, de nem rossz álomtól, csak úgy, ilyenkor kicsit ücsörgök az ágya mellett. Igyekszem amúgy leszoktatni arról, hogy mellette kelljen maradni, amíg el nem alszik. Részeredményeink vannak egyelőre.

- Evés: bár ez most elmúlt, de volt egy pár hetes periódus, amikor gondban volt a nyeléssel. Egy ideig evett, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy fél órája ugyanazt a falatot forgatta a szájában. Azt mondta, nem tudja lenyelni. És ne rágós húsra gondoljatok, tejbegrízzel is képes volt ezt eljátszani. És a vége az, hogy kiköpi. Mivel ilyen hulláma nem először volt élete során, már tudjuk, hogy nem szervi okai vannak.

- Szülinapi zsúrok: idén egyetlen barátja szülinapját sem élvezte. Általában 1 óra múlva hívnak a szervező szülők, hogy menjek érte, mert anyáért sír.

- Ovi: egy évvel tovább maradt oviban, és könnyű óvodás évek után most nagy-nagycsoportban kellett megtapasztalnunk, milyen, amikor reggel sír, hogy velünk akar maradni. Szerencsére ritkán volt ilyen, de ez is szokatlan volt tőle.

És még sorolhatnék millió apróságot, amik együttérzést édemelnének, de sajnos engem kifejezetten bosszantanak. Nem tudom, hova lett az én mindig vidám, vagány kislányom, és aggódom, hogy mi lesz vele a suliban. Az óvónők szerint is más volt idén. Látom, hogy segítség kellene neki, de amikor azért sír a játszóházban, hogy ne menjek el wc-re nélküle, akkor egyszerűen dühös leszek. És bosszant a férjem is ebben az egészben, mert ő meg agyon babusgatja és dédelgeti. A lányunk olyan vele, mint egy kis koalabébi a mamája szőrébe csimpaszkodva. Olykor csak rátapadva, az apját átölelve ül az ölében, amíg a férjem homeofficeban meetingel (kamera nélkül természetesen). Ha a férjemen múlna, együtt aludnánk a gyerekekkel. Mintha ő nem kiutat keresne a lányunk számára a szorongásból, hanem teljes mértékben kiszolgálja azt (és minden egyéb szeszélyét). Vagy ez így helyes? Mindenesetre amikor mérgesen reagálok a gyereknek egy-egy dolgára, akkor a férjem felé érzett dac és indulat is benne van a reakcióm érzelmi gyökerében. Nem tudom, mit kezdjek ezzel, hogyan ne legyek mérges, és hogyan találjak kiutat mindenki számára ebből az állapotból. Bocs a hosszú írásért, és köszönöm, ha nem rúgtok belém.


2022. aug. 4. 02:58
1 2 3 4 5 6
 31/60 anonim ***** válasza:
92%

Kérdező, neked nincs véletlenül nehézséged az érzelmeid kifejezésével? Ez akár össze is függhet a kislányod viselkedésével, bár én is elképzelhetőnek tartom, hogy valami történt.

Nem rosszból mondom, de ahogy leírod a problémát és ahogy a férjed normális reakciójára reagálsz, mondhatni dühvel, ez azokra az emberekre jellemző, akiket zavar a saját érzéketlenségük, hogy nem tudják kifejezni a szeretetüket. Ők reagálják le mások érzelmes, szeretetteljes viselkedését rosszul, mert tudják mélyen, hogy ők működnek rosszul, és ezt a másikra vetítik ki.

Az én anyám pontosan ilyen volt. Amíg mások könnyekig hatódtak egy anyák napi műsoron, ő fapofával ülte végig, és másokat szólt le. A haragját másokra vetítette, pedig magára volt dühös.

2022. aug. 4. 11:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/60 anonim ***** válasza:
8%
Jajj peeersze. Kislány nem engedi az öccsét 2 méterre eltávolodni a járdán, arra szeretettel reagálnának.. ha játszóházban megszabja a másiknak, hova mehet, vagy 2 méterre sem hagyja el az anyját, arra is, ugye? 7 éves a gyerek, ez nem normális viselkedés, kb 1,5 évesnél az, a kislánynak komoly gondja van, és erre senki sem reagál kedveskedéssel. Apuka is csak arra, hogy ölébe ülne a kislány, az még a kevésbé durva rész. A többi nem normális, és hiába írják itt, más is azt mondaná, hogy "de minek csinálod, nincs mitől tartani", az első 5 alkalommal, utána meg jönne rájuk az ideg, hogy engedje el néha a gyerek a kezét, és ne dirigáljon irreális félelmekről az öccsének.
2022. aug. 4. 12:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/60 anonim ***** válasza:
90%

Legyen havonta egy nap amit ketten töltötök egy amit apával,ha meg tudjátok oldani.Adj neki alkalmaz,hogy megnyíljon.

Tudja a teljes nevét gondolom.Tudja a címét? A telefonszámotokat? Tudja mit kell tenni ha véletlenül elkeveredik mellőled? Mit vált ki belőle az iskolakezdés gondolata? A tesó érkezése?

2022. aug. 4. 13:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/60 anonim ***** válasza:
87%

32-es, nagyon remélem, hogy nincs gyereked.


"a kislánynak komoly gondja van, és erre senki sem reagál kedveskedéssel"


De, én erre pont kedveskedéssel reagálnék.

Ha a gyerekemen azt látom, hogy komoly gondja van, akkor extra szeretettel és megértéssel viszonyulok hozzá, nem dühösen pattogok ővele meg azzal a családtaggal, aki szeretni merészeli.


"utána meg jönne rájuk az ideg, hogy engedje el néha a gyerek a kezét, és ne dirigáljon irreális félelmekről az öccsének"


Senki nem vitatja, hogy a kislány félelmei irreálisak. De ennek föl kell tárni az okát és nem a kislányt hibáztatni. Nem azért csinálja, hogy az anyját idegesítse, vagy a testvérét korlátozza. Hanem valami miatt szorong, amit ezzel a lebaltázós stílussal csak elmélyítenél benne. Pont meg kéne nyugtatni, biztonságérzetet kéne adni neki. És természetesen szakemberrel feltárni az okát.

2022. aug. 4. 13:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/60 anonim ***** válasza:
91%
Még ha semmi "különös" nem történt vele, feltűnt nektek mi folyik itt az elmúlt pár évben? Sokan félnek és szoronganak. Lehet, hogy azt hiszed nem tud semmit q világban zajló dolgokról, de a gyerek sem hülye. Biztos hall ezt azt... Van aki érzékenyebb az ilyesmire. Lehet, hogy más is van persze ,de szerintem anélkül is van elég baja az embernek.
2022. aug. 4. 13:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 36/60 anonim ***** válasza:
91%
Én gyerekkoromban évekig szorongtam, mert a szomszédunk azt mondta egy utcán sétáló kopasz emberre, hogy 'széttépi a gyerekeket'. Rettegtem a kopasz emberektől, minden bajom volt, de senkinek sem mertem erről beszélni, az én anyám is sajnos hasonló hozzád, idegesítette, ha féltem, szorongtam. Lehet a lányodnál is hasonló történt, akár csak hallott, látott valamit. Én felnőttként generalizalt szorongással küzdök, nyilván nem emiatt, de élénken él bennem és a szüleim viselkedése nagyban hozzájárult. Úgyhogy érdemes az ilyesmit komolyan venni, főleg egy szorongóbb alkatú gyereknél.
2022. aug. 4. 14:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 37/60 anonim ***** válasza:
92%
Gyermekpszichológus! Elhiszem, hogy kínodban már dühít a dolog. De ilyenkor kell egy lépést hátra lépni és megnézni a helyzetet. Akkor te is látni fogod, hogy nagyon nagy gondok vannak itt és ti vagytok az apjával, akik segíteni tudtok neki azzal, hogy megkapja a kellő támogatást. Vigyétek el szakemberhez. Ha a kisteso megszületik, még ezerszer rosszabb lesz. Addig el kéne kezdeni már segíteni neki
2022. aug. 4. 14:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 38/60 anonim ***** válasza:
82%

Az érzelmeidhez jogod van, a düh meg egy érzelem, szóval jogos a dühöd. Pláne el tudom képzelni, mennyire idegesítő a gyereknek ez a viselkedése.

De! Ő is okkal ilyen. Teljesen mindegy, hogy valami komoly trauma érte (mondjuk abuzálják) vagy valami irreális gyermeki képzelődés miatt ilyen, utána kell menned a dolognak. A legjobb, ha ma utánajársz valami pszichológusnak.

2022. aug. 4. 14:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 39/60 anonim ***** válasza:
23%

34es, ki mondta, hogy nem azt kell csinálni, amit te is írtál? Azt kellene, de aki ebben a helyzetben NAPONTA TÖBBSZÖR benne van, pláne egy éve!, az bizony ki fog bukni, akár sokkal hamarabb is, mint a kérdező. Nagyon álszent dolog, hogy nekünk megesik rajta a szívünk, neked nem, biztos gondjaid vannak.. Nem szerencsétlennek kellene nekiesni, hogy biztos problémái vannak, aki azt hiszi, hogy tudná tutujgatni a gyereket a kényszeres dolgaival, ennyi időn keresztül birkatürelemmel, és nem menne fel benne a pumpa, az bizony félreismeri önmagát. A kényszeresség szélsőséges stressz, ez alatt mindenki megtörik x idő után, naponta 0-24ben összezárva gyerekekkel. Senki nem tudná azt csinálni, amit kellene a kérdező helyében, sőt a többség fel sem ismerné, hogy bizony nem oké, hogy ideges!


A kérdező messze túlmegy a legtöbb emberen a remek önismeretével, és a még mindig egészen jó reakcióival a gyerek szélsőséges dolgaira, például nem csapja meg, amikor a gyerek ezredszer sem azt csinálja, amit mond. Apuka meg azért ölelgeti és azért nem ideges, mert neki csak az ölében ül, nem kell figyelnie egyszerre két kicsire több különböző helyzetben, neki csak a "bújás" van meg, a gyerek többi kényszeres dolga nem őt érinti.


Az normális, ha a kérdező ettől ideges. Ettől nem szranya, és nem problémás! Aki azt hiszi, hogy nem lenne ideges x idő után ezeket elviselve, az vagy nem ismeri önmagát, vagy hazudik. Nekem csak ezzel volt bajom, ahogy korábban is írtam, a gyereknek segítség kell, de tök normális, ha az irreális félelmek, kényszeresség, korlátozás, azaz a szélsőséges viselkedés stresszt vált ki, és a kérdező már nem bírja, hanem ideges. Ez normális, egészséges emberi reakció.

2022. aug. 4. 14:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 40/60 anonim ***** válasza:
89%
Nekem akkor sem az idegbaj az elfogadható reakció erre, hanem az ösztönös aggodalom. Ezen csodálkozom, hogy anyuka itt b@sszaba rezet meg leírja, hogy mennyire idegesíti a gyereke és ezen filozofál ahelyett, hogy hátrébb lépne egyet és világosan látná, hogy a gyerekével BAJ van és segítséget kérne! Itt ez nem fér a válaszolók fejébe!
2022. aug. 4. 15:05
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!