Szerintetek 5-6-7 gyerekre jut minőségi idő egy nagycsaládban?

Köszönöm a válaszokat.

Nem pontoztam lefelé senkit!

5 gyerekem van. És úgy vagyunk mi is, ahogy a 12-es írja, tanulás-zene-sport nálunk is fontos.

Eredetileg ennél is több gyereket terveztünk és több nálunk nagyobb családos ismerősünk van, ami valószínűleg vallási meggyőződésünkből adódik.

egyre erősebb bennem az elhatározás, hogy tudatosan befejezzük a családbővítést, mert azt érzem, ki, kiszorul 1-2 gyerek folyamatosan a figyelmünkből, törődésünkből, pedig nagyon igyekszünk időt fordítani rájuk. Sok ismerősöm van, többen nálunk több gyerekkel és ők boldogan mesélik, náluk minden rendben, jut idő mindenkire, mindenki boldog és alig várják az újabb kistesót. Aztán a gyerekeiken meg nem mindig ez látszik... Sokszor elhanyagoltak, vagy többet vannak a nagyszülőknél, mint otthon.

Persze biztos vannak olyanok is, akiknél ez működik. Mi öttel a felső határunkhoz értünk, belátom.

Nálunk nincs apanap, sem anyanap, nincs segítségem, ilyen formában nem tudjuk ezt megoldani.

Legnagyobb és a legkisebb kapja a legtöbb figyelmet. A legkisebb, mert még pici, a legnagyobb, mert annyira jól csinál mindent, minden téren, kiemelkedik legyen az tanulás, sport, vagy itthon is bármi (szerintem pont azért ilyen ügyes, mert így akar kitűnni a tesók közül). Az második legnagyobb kap még sok figyelmet, mert ő meg egyszerűen kiharcolja magának. A "szendvicsgyerekek" kicsit elhanyagoltabbak. Ezt látom rajtuk, látom, ahogy eltelik egy nap és eszembe jut, velük külön-külön alig beszélgettem, vagy játszottam, sőt, őket van, hogy a két nagyobb öltöztetu fel, vagy vigyáz hintáztatja... Ezen próbálok változtatni. És hogy férne bele egy újabb baba? Akkor azt az időt, ami így sem elég már rájuk még tovább kéne osztani...

Ezekről a dolgokról senki sem beszél. Most "divat" a nagycsalád, sőt, mondhatnék példákat, youtuber anyukát, vagy fb oldalt működtető anyukát, akik jóval több gyerekkel úgy mutatják be a nagycsaládos létet, hogy az tökéletes, abba egy gyerek sem sérül. Nem egészen így van, sajnos...

Egyke vagyok, magányosan nőttem fel, de rengeteg szülői szeretetet, figyelmet, törődést kaptam.Ezért nekem teljesen érthető az is, ha valaki tudatosan csak egy, vagy kettő gyereket vállal.