2.5 éves a kisfiam, és egyszerűen nem csinálja azt, amit kérek tőle, szinte soha. Fog ez változni? Mit csináljak, hogy szót fogadjon?

Nyilván verni fog a gyerekem, amikor azt a példát mutatom, hogy attól, hogy ő kisebb még figyelembe veszem az érzéseit, akaratát és igyekszem együttműködő lenni. Kevés szabaly van, de ami van az fix. Megbeszelek vele mindent ami opcionális, adok beleszolasi jogot. Amibe nem dönthet azon nincs hiszti, mert tudja, hogy az az én hataskorom.

Elég csúnya egy gyereket jutalmazni és buntetni a felnőttek által elvart viselkedes szerint...

Én is hiányolom a példákat. De pl amit a #5 mond, az nem hülyeség, én is így bírom rá legtöbbször az együttműködésre a gyereket, hogy előre szólok neki, mi mi után fog következni, és be is tartom. Pl hogy játszik a toronyépítővel de nemsokára indulnunk kell valahová, akkor szólok neki, hogy még azt a nemtudomhány kockát rakja egymásra, és utána megyünk szépen készülődni, indulunk a nagyihoz vagy tudomisén. Miután azt az x kockát, amire rámutatva (nyilván nem várom el, hogy 2 évesen tudja, mennyi az 5 kocka, odagyűjtöm neki egy kupacba és rámutatok, amikor beszélek) meghatároztam az intervallumot, felépíti, akkor jelzem, hogy indulás van. Jellemzően ez neki elég. Ha ott és akkor egyből, előre jelzés nélkül akarnám elrángatni készülődni, akkor ott ellenkezés lenne és sírás és hiszti és minden ilyesmi. Ha csak szólnék, hogy akkor most gyerünk, akkor meg a füle botját se mozdítaná. De így meglepően együttműködő szokott lenni. És ez kb mindenre igaz.

A gyerekek szeretik tudni, hogy mi fog velük történni, és mi az események sorrendje, szeretnek ezekre felkészülni. Illetve a szabályokat is szeretik tudni, ugyan a #7 jutalmazó/büntető módszere nekem sem tetszik, abban igaza van, hogy következetesnek kell lenni, és előre lefektetni a szabályokat, amiket ha nem tart be, akkor valamilyen módon következményt felállítani. Igenis kell súlyának lennie a szülő szavának, még ha nem is egyből büntetéssel reagálunk a szabályok be nem tartására. Nálunk a boltba járás alapvetően egy pozitív program, a gyerek nagyon szereti és sosem volt még konfliktus, de pl az utcán sétálva nem annyira egyszerű vele közlekedni, viszont nem is tolhatom 5 éves koráig babakocsiban, mert az úgy kényelmesebb nekem :D Párszor utána kell szaladni, meg kell fogni, be kell vállalni, hogy sírni fog, ha nem az történik, amit szeretne, de később meg szót fog fogadni mert tudja, hogy így is-úgy is az lesz, amit mondunk (ezekben a szituációkban, ahol ugye nem opcionális, hogy fogja-e a kezem pl a zebrán átkeléskor meg hasonlók). Viszont érdemes amennyire csak lehet, szabadságot adni neki, és nem egész nap folyamatosan ugráltatni és utasítgatni minden irányba. Hogy tényleg legyen értéke a szülő szavának, és ne az legyen, hogy mást se hall, csak parancsokat.

8# huh de szivemre vettem :DD majd szerinted vegignezem, hogy visit, meg követelőzik, elvárja, hogy más utana rakjon rendet...

Nevelés, aprólékosan kell mindenhez hozzaszoktatni, hidd el egyáltalan nem nagy kérés, egy 2,5 évestől, hogy vegyen részt az autói elrakásában, vagy ne vagjon le egy hisztit a boltba, öltözködésnél ha valami nem úgy van ahogy akarja. Nyilvan nem fogom hagyni, hogy egy ketesfeleves iranyitsa a dolgokat. Igenis nem hagyom hogy 600 csokis cukros szart kapjon a boltba 1 valaszthat, elvarom, hogy ne hisztizzen, ne legyen erőszakos a masikkal. Ha fekves van igenis kepes legyen az autokat a ládaba hordanai velem. Ha ra van szoktatva megcsinalja, hiszti nelkul. A gyerekeid nagyon a fejedre fognak nőni, a büntetés nem azért van, hogy bántsam, szeretetet soha nem vonnék meg tőle, hanem azert hogy érezze a saját hatarjait, tudja, hogy mindennek sulya van, és mindenre magyarazattal kell a gyerekeknek szolgalni. Ez miert van az miért, a következetesseggel lehet elerni, hogy hallgasson rád, megbizzon benned, merjen beszelni bármiről, hiszen en is őszinte vagyok vele. Én nem egy cseled vagyok, masokkal együtt él/alkot egy családod és remelhetőleg neki is lesz. Mindenből korának megfelelően, és megfelelő tanitható viselkedéssel kell reszt vennie.

Itt egy példa nálunk milyen hatalmas büntetést kap. 10 perce nézett itthon mesét aznap először, hazajött az apja, odament köszönni a gyereknek, az meg elkezdett hisztizni, hogy az apja ne szóljon hozzá, erre én kikapcsoltam a mesét, hogy amíg így viselkedik, nincs mese.

Másik hatalmas büntetés pedig az volt, hogy elvettem tőle a túrórudit, amíg nem ült le rendesen az asztalhoz elfogyasztani.

Biztosan hatalmas lelki sérüléseket fog szenvedni emiatt.

Egy tök felesleges dühkitörésre például nem lehet nem szankciót alkalmazni. Megkérdezem párszor tök normálisan, hogy mit szeretne, le is hajolok hozzá, próbálom nyugtatni, de csak hisztizik, akkor beküldöm a szobájába, hogyha megnyugodott, jöjjön ki. Érdekes, 2 perc múlva már tudja mit szeretne. (Nem beráncigálom a szobájába, magától megy be, és nincs bezárva.)

Lehet, a te gyereked nem ilyen, eleve együttműködőbb. De akinek ilyen kirohanásai vannak, mint az enyémnek, fogok nála szankciókat alkalmazni, mert nem akarom hogy 15 évesen majd nekem rontson.