Ideges és türelmetlen vagyok a gyerekkel, mások hogy nyugtatják meg magukat?

2 éves dackorszakos. Azt vettem észre magamon hogy folyamatosan feszült vagyok, és amikor már sokadjára mondom el ugyanazt a gyereknek a végén már felcsattanok. Nem szeretek kiabálni a gyerekkel nem szeretem ilyenkor magam, de már nem bírom idegekkel amit csinál. 1 óra alatt készülünk el, hogy menjünk valahova. Kergetem a lakásban, mert nem akar pelenkacserét, mert nem akar felöltözni, cipőt felvenni. Mostanság se sétálni, se babakocsiba nem tudom tenni, séta alatt eddig fogta a kezem, most nem akarja, ha megfogom a kezét hanyatt vágja magát ha babakocsiba teszem, akkor megpróbál kimászni... boltba nem lehet már vele menni. Mielőtt leírnátok, tudom, hogy ezek normál 2 éves dolgok, mindegyik ezt csinálja, dackorszakos mire számítottam stb. Én számítottam erre, nem ért váratlanul, amit nem tudok hova tenni az a folyamaros harag ami bugyog bennem. Nagyon szeretem a gyereket, de felemészt ez a düh ami folyamatosan ég. Nem kiabálok egész nap, de türelmetlen vagyok, és fáradt.

Dolgozok is heti 3 napot, megváltás az irodában ülni, nyugodtan meginni a kávém és szellemi munkát végezni, csak ugye az ember hazamegy, és kezdődik a mókuskerék előről.

Mások hogy őrzik meg a nyugalmukat? Elszámoltok 10-ig?

Azt figyeltem meg, hogy különösen mérges vagyok ha korán kel a gyerek. Ma is 5:05-kor felkelt, és mennem kell dolgozni is délután amivel nem lenne baj csak így csapnivaló munkát végzek néha. Elfelejtek ezt azt, elküldöm az emailt és nem csatolom a fájlt, helyesírási hibákat vétek, otthon felejtem a beléptetőkártyám...

Kérlek adjatok tanácsot, vagy ha tanácsot nem is tudtok adni, ha páran megerősítenék, hogy nem vagyok egyedül, már az is jó lenne.