Elejét lehet venni az ilyen eseteknek?
Sokszor látom, hogy a kicsik mintha egy másik világban léteznének, nem érzik a dolgok súlyát, ezért a szülők kénytelenek erélyesebben rájuk szólni, vagy arrébb rángatni őket. Ilyenkor sírás van. El lehet kerülni a felesleges stresszt, szomorúságot?
Buszon történt, hogy anyuka figyelmeztette a két lányát, mindjárt leszállnak, készüljenek, helyezkedjenek az ajtó felé. Az egyik kislány annyira bámészkodott, hogy csiga tempóban indult el, mikor nyílt az ajtó. Már készültek volna a kint állók felszállni, úgy meg nehéz, "árral szemben" leszállni, ezért anyuka kénytelen volt kvázi taszigálni a kicsit, folyamatos "menj, menj, menj!" felszólítással. A gyerek láthatóan nem volt képben, holott figyelmeztetve lett már egy megállóval korábban. Mit lehetett volna még tenni, hogy ne kelljen taszigálni szegényt és megértse hogy menni kell? Szomorú volt végig nézni.
Másik példa, kisfiú játék motoron rúgta magát előre nagy sebességgel. Anyuka többször kérte, hogy lassítson. Zebrán (zöld jelzésen) átkelve lehagyta az anyját, aki miután utolérte, a grabancánál megfogta és leteremtette. Mondván, hiába zöld a gyalogos lámpa, nem minden autó áll meg. (És igaza van, mert azon a helyen tényleg sokszor jönnek, mint az állat.) A gyerek sírt, visszhangzott az utca. Addig meg olyan jó kedve volt, egy perc alatt csapott át minden a rosszba, mert nem értette meg, hogy nem szabad. :(
Sok példa van a fejemben. Mindegyikben kedvesen, értelmesen kezdik a szülők. Türelmesek, magyaráznak, és mégis folyton ez a vége. Miért? Én is szeretnék majd gyereket, szeretném megkímélni a felesleges stressztől. Plusz én is ilyen gyerek voltam, aki nehezen fogta fel a körülményeket, szabályokat. Ezért is érint meg jobban ha ilyet látok.
válasza:Ez egyáltalán nem felesleges stressz, csak nem egy kellemes dolog, de attól még szükséges. Ahogy felnőtté válás során, vagy akár felnőttként a kríziseink nagy részére is szükség van, pedig azokat sem szeretjük, de rengeteget tanulunk belőlük, és később már hasonló helyzetekre lesznek megoldási mintaink. A kisgyerekek is sokat tanulnak ezekből a helyzetekből, akkor is, ha közben éppen nem érzik túl jól magukat.
Különben én is nagyon tudom őket sajnálni ilyenkor, én nagyon át tudom érezni, amit ők aktuálisan éreznek ilyenkor, akkor is, ha csak egy csipcsup hülyeségről van szó, nekik ez akkor mégis óriási tragédia, de attól még meg kell tanulniuk, hogy hogy működik a világ, a mindennapi élet.
Amibe nem gondoltam bele, hogy a stressz kezelését is meg kell tanulni. Ez a folyamat sajnos nem látszik kívülről, csak a sírás. (Pedig nagyon érdekelne, hogyan teszi helyre a dolgokat egy kis apróság :) )
Az sem jutott eszembe, hogy a motorról le lehetett volna szedni a gyereket, pedig tényleg.
Nagyon igazat adok annak, aki szerint a buszos esetben a felszállók hibáztak, de sajnos általános a türelmetlenség. Láttam olyat is, hogy babakocsi nem tudott leszállni, mert annyira jöttek, de ez egy másik kérdéskör.
Köszönöm az összes választ. Kicsit féltem tőle, hogy szét lesz trollkodva a kérdésem, de mindenki nagyon hasznosat írt. (Kivéve azt, akinek a válaszát ki is törölték hála az égnek. Gondolom ő az a 37%-os lepontozó, aki így állt bosszút. Tőlem ment a zöld kéz mindenkinek.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!