Hogyan kell úgy nevelni a gyereket, hogy ne legyen hisztis? Konkrét példákat szeretnék kérni.

A következetesség a fontos. Először is minden gyerek be fog próbálkozni a hisztivel, ez egy eszköze, amit tud használni. Amikor megadod neki, amiért hisztizik erősíted benne, hogy "oké ez működik". Ha soha nem ülsz fel a hisztinek (nem összekeverendő normál sírással, pl ha elesik, fáj valamije, stb), akkor elég hamar rájön, hogy ezzel semmit sem ér el, sőt még esetleg levegőnek is nézik és abbahagyja. Nyilván ez nem úgy megy, hogy egy alkalom után soha többé nem fog hisztizni.

Nálunk elég ritka a hiszti, főleg akkor kezdi, ha már amúgy is nyűgös, de fél perc alatt le lehet zárni a témát, hogy hiába parádézik nem kapja meg, amit akar, én hozzá szoktam tenni, hogy ha nem fejezi be, akkor később se fogja megkapni a játékot/sütit/játszóterezést/stb. Abba hagyja és kész. Fizikai fegyelmezést sose használtam, az nem old meg semmit.

"Fizikai fegyelmezést sose használtam, az nem old meg semmit."

Csak az érzéseit ignoráltad és azt hiszed, csak a fizikai fenyítés a bántás. Olvass még gyermek fejlődéslélektant 😏

Na, na!

Szó nem volt arról, hogy nem kell foglalkozni az érzéseivel.

Mindent normálisan meg kell vele beszélni, és ha kérdez, komolyan venni - de NEM KELL HAGYNI hisztizni!

Nagyon is jól írta a #11-es... csak gondolom, neveletlen, hisztis emberek pontozták le.

11-es vagyok, nem ignorálom az érzéseit. Egy akarom hisztinek semmi köze, ahoz hogy valamilyen érzelmi problémája lenne, csak valamit azonnal meg akar szerezni (tárgy, édesség, stb.) Az üvöltve zokogást ignorálom, amivel el akarja érni, amit AKAR abban a pillanatban és én nemet mondok rá. Pl. meglát egy játékot a boltban, ami csak azért KELL neki, mert épp meglátta, de 10 perc múlva már nem is emlékezne rá. Most vegyem meg, csak mert elkezd hisztizni, hogy "ez kell, ez kell, ez kell, most kell"? Nem. Szépen elmondom neki, hogy ezt most nem kapja meg, hiába hisztizik. Ezek után ha tovább hisztizik, akkor közlöm vele, hogy akkor sem fog megtörténni, amit akar és kvázi ignorálom a további kérlelést/könyörgést. Ha többször felhozza, később, hogy de ő mennyire vágyik arra a valamire, akkor lehet megkapja mondjuk születésnapjára, de semmikép sem az adott pillanatban levágott hiszti eredményeként. Ha megadnám neki, amit el akar érni a hisztivel, akkor megtanítanám, hogy csak picit hangosabban csak picit tovább kell balhézni és nyert ügye van. Ettől hol ignorálnám az érzéseit? Nem szomorúságában hisztizik vagy fájdalmában, hanem mert AKAR valamit, amire egy felnőtt nemet mondott és ezt nem tudja elfogadni.

Ha rosszat álmodik és sírva rohan hozzám, nem zavarom el, hogy helló más is álmodik rosszat, szokj hozzá. Megvigasztalom, az nem hiszti. Ha elesik és sír mert fáj a lába, nem mondom, hogy ja így jártál, majd elmúlik. Megvígasztalom. A sírás, nem minden esetben hiszti. Tudni kell a különbséget. És igen nyilván nem egy 1-3 éves gyereket fogsz így leállítani és nem két alkalom után.

Nem kell velem egyet érteni. Nem kell így csinálni. A kérdésre válaszoltam, hogy mi hogyan oldjuk meg a férjemmel, hogy a gyerek ne hisztizzen. Nagyon ritkán hisztizik, és mint írtam, ha még mindig el is kezdi, gyorsan befejezi, mert nem fog vele semmit nyerni. Imádjuk a gyerekünket, mindent megteszünk érte, mindent megadunk neki amire szüksége van, de nem mindent ami csak átszalad a kis buksiján.

Nincs annál undorítóbb, mint amikor ugyanezt a hisztit lehet tapasztalni egy felnőtt embernél.

EZT lehetne elkerülni egy normális neveléssel - de a lepontozásokból látom, hogy sok embernél ez sajnos nem jött össze.