Megosztaná a tapasztalatait, aki hasonló helyzetben van/volt? Többi lent

Ne haragudj, hogy nem a kérdésre válaszolok, de ez engem is érdekelne.

Egyébként én is nagyon magamnak való, visszahúzódó gyerek voltam gimis koromig. Egy tortúra volt az ovi szüleim szerint, hónapokig mindennap sírás volt egész nap.

Az én fiam igényelte. Onnan láttam, hogy teljesen megszűnt neki a külvilág, mikor játszótéren voltunk. Egyke volt még és bármikor gyerek közelbe kerültünk, látszott rajta, hogy csillog a szeme, minden mozdulatát figyeli a másiknak, utánozza őket, stb. Otthon sokszor eleven volt, nem tudta már levezetni az energiáit. Emiatt is került bölcsibe. Társaságban töltött napokban teljesen kiegyensúlyozott lett, elfáradt nap végére, nem volt vele veszekedés.

Viszont nálatok biztosan más a helyzet, ő magának való. Van ilyen. Ha szokott mamánál-rokonnál-valakinél aludni nélkületek és nincs gond olyankor, nem szomorú, nem sír, szokásosan viselkedik, akkor az ovival se lesz gond. De ha nehezen szokja meg az ismeretlen helyeket embereket, akkor az ovi is egy harc lesz.

Nálunk is lehetett már látni 2 éves korára hogy kell neki a társaság. Ha kint voltunk a játszótéren, én megszűntek létezni, csak néha pillantott rám hogy megvagyok-e még. Ment, intézkedett, beállt a nála nagyobbakhoz is homokozni, figyelte hogy hol történik valami érdekes. Most 2,5 évesen voltunk óvoda látogatóba, igaz hogy alig éri fel a kilincset, de már nyitotta az ajtót, köszönt, ment be a csoportba, és 5 perc múlva tornyot épített a többiekkel, az udvaron meg versenyt motorozott velük.

Én nagyon introveltalt vagyok, ő pont az ellenkezője. Van egy kisbarátja, aki mindig az anyukájának a közelében érzi jól magát, bizalmatlan mindenkivel szemben. Kellett pár hónap és sok találkozás mire elkezdett érdeklődni, és szalad felénk ha meglát. Van akinek több idő kell a bizalomhoz, de ha talál egy kisbaratot akivel jól kijön, akkor utána könnyebb lesz. Esetleg valami rendszeres csoportos foglalkozásra nem tudtok járni ahol több gyerek van a saját korosztályából?

Dolgoztam óvodában is. A 3 évesek zöme valóban inkább egyedül szeret játszani, vagy felnőttel (esetleg tesóval otthon, ha van), mégpedig lelki alkattól függetlenül. Más kérdés, a kifele fordulóbbak (extrovertáltabbak) a 3. életévük során hamarabb megnyílnak a többi gyermek felé, vagy akár már 1-2 évesen is.

A többség viszont inkább a 4.életévük felé kezd játszni a többi gyerekkel. Viszonylag kevés tapasztalatom van gyerekcsoportról, aszerint relatíve ritka az olyan gyermek, amelyik a 4. szülinapjára ne játszana szívesen más gyermekkel, kisebb-nagyobb gyakorisággal.