Hány éves korban lesz többnyire már megbízható a gyerek?

Részben gyerekfüggő, nevelési módszerfüggő, szülők részéről hozzáállástól is függ és szempontfüggő, még átlagos és enyhe fogyatékkal élő gyermekek esetén is (és maradjunk most az ő eseteiknél).

Szájába vesz mindent: csememők esetén elsődleges hajlamok közé tartozik (freud-i orális életszakasz), túléléshez kell a szopóreflex (ez egy feltétlen reflex) és ez az oka. Nyilván a későbbi évekre is jellemző, csak kevésbé hangsúlyos (a 6 évesek zöme még nappal is szopja az ujját és néha megkóstol bizonytalan dolgokat, szóval mosószert ne hagyj 6 éves gyerek előtt!).

Veszélyes helyekről legyalogolni: Még a nagycsopis ovisokra is nagyon vigyázni kell ilyen szempontból. Gyerektől függően és neveléstől függően valamikor a kisiskolás kor során alapvetően ügyel a gyermek arra, hogy pl ne lépjen ki az úttesttre csak úgy, pl valamilyen inger hatására (megtetszett neki egy futkosó kiscica stb) és hogy körülnézzen átkeléskor. Az oka: az agykéreg (kortex) mint önkontroll szabályozó agyterület a 6. életévben fejlődik intenzíven, alap esetben (tehát tekintsünk el az agyi sérültektől és pl a középsúlyos értelmi foygatékkal élők eseteitől).

nem vesz mindent a szájába: 2 és 3 éves kor között hagyják abba, hogy mindent a szájukba vegyenek, játékokra is ezért 3 éves kor felettinek írva ha kis darab van benne.

nem akar veszélyes helyekről legyalogolni: ilyen szituba nem kerültünk.

mosószert már előtte lehet hagyni: 3 éves kor fölött, mondjuk nálunk mindig a mosogépen volt, soha nem nyúlt hozzá.

Abszolút gyerekfüggő. A 7 éves, nagyon okos, komoly kislányom teljesen megbízható, semmi olyat nem csinál, amit én helytelenítenék, megkérdőjeleznék. Teljes mértékben megbízom Benne, Ő már egyedül is maradhat otthon (igaz, nem szeretem, ha egyedül van és csak rövid időkre marad otthon), sőt, percekre már a 2 éves kishúgát is rá merem bízni, mondjuk mikor beszaladok a mosásért, hogy kint teregessek (nyilván biztonságos körülmények között, ugyanis a testi ereje még nem elég ahhoz, hogy mondjuk a hintából kieső húgát megtartsa, tehát csakis biztonságos körülmények között, de teljesen megbízom abban, hogy okos döntéseket hoz). Vele szemben ott van a szuper okos, de extrán elvarazsolt 9 éves bátyjusa, akire a cicánkat nem merném rábízni.🙂Tudatosan már Ő sem csinál butaságokat, de mivel nagyon szétszórt, elvarázsolt, nem egy életbiztosítás, úgyhogy Őt még nagyon szemmel kell tartanom. Már az is csoda, hogy biztonságosan elmegy egyedül suliba (Pest megyei kisfalu).

A 2 éves kislányom a korához képest szintén nagyon érett és komoly (lehet, hogy a lányok ilyenek?). Nem igazán vesz a szájába már semmit, attól biztosan nem kell félnem, hogy elszalad tőlem, mert az utcán, tehát nem a megszokott otthoni környezetében kifejezetten megfontolt.

Röviden a válaszom: a suliba kerüléssel alapvetően komolyodnak a gyerekek, kezdik érezni a felelősségüket, a kompetenciájukat.

Kb 3 éves kortól...

De persze hülyeséget ezután is csinálnak. Pl a havat, jeget megeszik, vagy az udvaron növekvő gombát kóstolják meg, stb.

Veszélyérzetük sincs az ovisoknak, simán leugranak a mászóka tetejéről, mert egyszerűen nem félnek.

Engem 8 évesen vittek haza úgy, hogy ömlött a vérem, mert nem néztem az orrom elé.

Láttam egy videót, ahol a biciklis előtt állt egy gyerek és elrángatták a szülei, ő mégis visszasétált, és lehetett 10 éves a gyerek.

Közben a gyerek rokonom már 5-6 évesen nem járt így.

Szóval simán gyerekfüggő.