Amíg otthon vagytok/voltatok 3 éves kor alatt, beleszól(t)a párotok( a másik szülő), hogy hova viheted a kicsit, mit csináljatok, mit csinálhattok a kicsivel napközben?

Nyilván nem szólt bele.

De mekkora gyerekről van szó? A baba-mama foglalkozások 90 %-a valóban csak az anyáról szól. A csecsemőnek tökéletesen kielégítő, ha az anyja énekel neki, ringatja, játszik vele. De persze ha valakinek a baba-mama foglalkozás kell, hogy ép eszénél maradjon, menjen.

Játszótérre én soha nem beszélgetni mentem, bőven elég volt a gyerek társaságnak. Miatta mentünk, onnan hogy min. a hintát tudta használni. A gyerekek nem érdekelték egyik gyerekemet sem. Nem társaságért mentünk. (Mindketten pikkpakk beszoktak később)

Hát nézd, ha mindennqp progrmozol házon kívül a gyerekkel, az életben nem tanulja meg, hogy otthon, egyedül is is lehet játszani. Pláne, hogy az ilyen ringató és hasonlók valójában nem q gyereknek, hanem a szülőnek programok. Te kapcsolódsz ki ott, neked kell a társaság, nem a kisgyereknek. Őt majd olyan 2 éves kor körül fogja érdekelni, de akkor sem a kötött program, hanem a szabad játék másokkal.

Ettől függetlenül nevetségesnek tartom, ha valaki megszabja, mikor, hol és mit csinálhatsz. Az egyeztetés részt értem, bár felénk ez inkább csak információ közlés, mert jó, ha az ember tudja, hol van a másik és az is, ha nem szervez épp borozós össze ülést a kollégákkal, amikor q másik épp baba-mama partyt tartana a környékbeli anyukákkal. A párod kontrollmaniasnak tűnik....

Illetve ez nálunk is inkább információközlés. Csak az olyan dolgokról kérdez ő, ha a barátaival mondjuk egy délután kimenne és akkor nekünk is lett volna egy sima séta, vagy csak itthoni közös takarítás, gyerekkel foglalkozás. De mivel ilyen helyekre is kb 2 havonta egyszer menne, meg se kellene kérdeznie.

Egyébként úszni jártam meg egy mondókás heti egy alkalmas dologra a gyerekekkel. Mivel itt nincs játszótér, ezért mindig közösen visszük a gyerekeket. De hogy ezekben korlátozzon? Hát az ő szegénységi bizonyítványa lenne. Már megszabadultam egy ilyen típusú embertől, többet sosem mennék bele ilyen korlátozásokkal teli kapcsolatba.

Nem szól bele. Sőt, sokszor ő mondja, miért nem mozdulunk ki.

Ha megyünk valahova, előző nap bejelentem, hogs megyünk, ő meg kb mindig azt válaszolja: nyugodtan, asjak pénzt,vagy van annyid?

Amit a te párod művel, az azért eleg gáz. Én mar lehet nem élnék egy fedél alatt vele.

Én a férjem felé is bevallottan inkább magam miatt jártam ezekre a foglalkozásokra. A gyerekek ellettek volna odahaza is, de nekem jót tett, hogy ismerkedtem, beszélgettem, lettek ismerőseim, akikkel össze lehetett futni séta közben, és beszélgetni a kisbabás dolgokról. A középső gyerek előtt költözködtünk, és itt nem voltak 1 év alatt babáknak programok, elég depis is lettem a társasághiánytól.

Nagyon vicces (nem, sajnos siralmas) hogy a férjed képes negatívumnak beállítani egy ennyire természetes emberi igényt.

Nyilván ha a férjem azt mondta volna, hogy ne járjunk úszni, mert mittomén, retteg, hogy lábgombát kap a gyerek, vagy a Ringató gondolatától is tikkelni kezd, de helyette járhatunk tornázni, akkor figyelembe vettem volna az ő igényeit is.

Amúgy meg a gyereknek is jó, ha emberek közé viszed, és nem az óvoda első napján kap sokkot a tömegtől...