Akik bringáznak a gyerekkel, nem félnek ettől?

A városunkon keresztülhalad egy nagyon forgalmas, egyszámjegyű főútvonal, aminek a szélére festettek biciklisávot. Még nincs jogsim (folyamatban van), úgyhogy ha nagyon muszáj biciklizem rajta, de egyedül is konkrétan halálfélelmem van ott, gyerekkel biztos, hogy nem mennék.

Máshol viszont simán megyünk. Ha nem érzem biztonságosnak, megy a járdán, de egy kis forgalmú úttesten nem fogok parázni.

Huh, hát természetes hogy felted, de azért 8 évesen nem olyan kicsi, valamikor meg kell tanulnia közlekedni. Alap, hogy legyen jó felszerelése (vedosisak a minimum, de terdvedot, könyökvedot is adhatsz), az út előtt atveszitek a szabályokat, arról is beszelgethettek, hogy mit kell csinálni, vagy épp nem szabad csinalni, ha jon egy bogár, mehecske... Plusz fokozatosan vidd nehezebb terepre, szóval pl először az utcán kívül, de mellekutakra, aztán egy kevésbé forgalmas főútra...

100%ban nem tudod kivedeni, hogy ne történjen baja, de a gyakorlat teszi a mestert... Szóval az sem megoldás, hogy nem viszed bicajozni az utcán túlra.

Ne haragudj, de egy 8 évesnél ez a fokú figyelmetlenség azért már nem feltétlenül normális. Más esetekben is ilyen szétszórt? Gond van a koncentrációjával a tanulásnál is?

Mert ha sérülés/balesetveszélyes helyzetekben ennyire nem képes vigyázni magára, akkor én nagyon-nagyon aggódni kezdenék, és nem csak a biciklizés miatt.

"Nem a gyerek tudásán múlik, hanem a szerencsén, hogy elcsapják e, ezért is tartok az egésztől."

Hát pedig nagyrészt a gyerek tudásán, figyelmén múlik, és azon, hogy a szülő figyeljen rá (már ha nem a négysávos közepére viszed ki). Én nagyon sok kisgyereket látok szülőkkel biciklizni, 5-6 éveseket is. Fontos, hogy megtanulják és betartsák a szabályokat, figyeljenek. Ha a te gyereked erre még nem képes, akkor ne vidd, vagy ahogy más is írja, kezdjétek könnyebb terepen, gyakorlatozzatok. És ha egy szülővel megy, akkor a szülő előtt menjen, ne mögötte.

Nagyon furcsa amit írtál. A leírásod alapján azt gondoltam 3 éves gyerekről beszélsz, de mikor olvastam,hogy 8 éves, húha.

Ennyi idősen már egyedül jártunk bicóval iskolába. Sőt oviba is járnak biciklivel gyerekek. Valóban valami gond lehet vele, ha ennyire nem tud koncentrálni, figyelni. Vagy te félted agyon.

Vagy a gyereked durván figyelemzavaros, de akkor iskolából már kaptál volna jelzéseket (vagy tényleg kaptál?).

Vagy pedig beteges mértékben aggódsz, de annyira, hogy neked mindenképpen szakemberhez kéne fordulnod. Neked, mert ez esetben veled van a probléma.

Úristen, anyám volt ilyen. Azért nem volt normális bicajunk gyerekkorunkban, mert városban úgysem lehet bringázni. Anno kicsiként megtanítottak a tacskón és annyi. Azzal, hogy ennyire féltett, azt éreztem, hogy nem bízik meg bennem.

Majd 16 évesen lett egy mountain bike-os barátom. Onnantól semmi nem tartott vissza, hogy én is bringás legyek. Eleinte bennem volt anyám parája, de fokozatosan levetkőztem, míg 25-30 éves korom között napi szinten jártam a Budapesten bringával, mint közlekedési eszköz, hasonlóan mint a bringás futárok.

Te azért félted, mert nincs tapasztalatod, te se tudod hogy kell menni.

Ha meg a szerencsén múlna csak, akkor tömegével lennének bringás balesetek, ütnének el kisgyerekeket. Nem mondom, hogy nincs, de annak fényében, hogy hányan bringáznak a gyerekükkel vagy hány gyerek bringázik egyedül, egyáltalán nem beszélhetünk nagy arányról. Egyébként az a tapasztalatom, hogy az autósok nagyon nagy része már korrektül odafigyel a bringásokra, pláne ha gyerek is van köztük.

Ha az megnyugtat, menj végig a tervezett útvonalon egyedül először, majd a gyerkőccel.