Kikészít a 2,5 éves dackorszakos gyerekem. Egyszerűen már nem bírom elviselni. Mit csináljak?
Mindent végigzongoráztunk már. Nem hat rá a büntetés, a jutalmazás. Nem hisztizik, nem arról van szó. Szarik rá, hogy mit mondok. Mint aki meg se hallja, vagy egyszerűen közli, hogy nem.
Következetes vagyok vele a kezdetektől, ha valami nem, akkor az nem is marad nálam, nincs alkudozás. Egyszerűen már eljutottam oda, hogy nem bírom elviselni a saját gyerekemet. Legszívesebben kölcsönadnám valakinek, amíg ennek a rémálomnak vége nem lesz.
Első verzió, ha pihenni akarsz:
Nyugitea + szörp. (levendula, orvosi citromfű, zsálya)
Szedáld le, jobb ha alszik!
Második verzió,
Amikor foglalkoznál vele:
Amikor közli, hogy nem, akkor mondjad, hogy dehogynem, különben...
Próbáld mindíg lenyűgözni valamivel aztán hatni a kíváncsiságára, hogy majd megnézheti ha szót fogad!
Éreznie kell, hogy ki hordja a gatyát és mindíg legyen több eszed mintsem, hogy kiborulást lásson rajtad!
Pókerarc!
"Legszívesebben kölcsönadnám valakinek, amíg ennek a rémálomnak vége nem lesz."
A poén az, hogy tényleg errefelé kell a megoldást keresni. :-)))
Szóval időnként legyen megoldva, hogy gyerek nélkül egyedül, uram bocsá' gyerek nélkül a férjeddel kettesben töltsél el néhány órát.
Kell a feltöltődés! Utána neked is több türelmed lesz hozzá. A gyerek pedig nagyon átveszi a hangulatodat, szóval idegesen a legnehezebb megnyugtatnod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!