Mit tehetnék, hogy a 3 éves gyerekünk ne legyen ilyen elutasító az apjával?
Van egy 3 éves kisfiúnk. Elképesztően elutasító az apjával az utóbbi időben. A férjem nagyon szereti a fiúnkat. De látom hogy rengeteg hiba van azért. A férjem kiszámíthatatlanul van jelen a napjainkban. Összevissza dolgozik, 12 órában. Van hogy napokig itthon van, de olyan is hogy napokig nem is látjuk. Plusz az is igaz, hogy a telefon bele van gyógyulva a kezébe. Hiába kértem szépen, vitatkoztam egyszerűen folyton rajta lóg. Ezeket a konfliktusokat igyekszem nem a gyerek előtt rendezni. A férjem még is azt gondolja hogy én vagyok az oka annak hogy a gyerek elutasító, üti vágja az apját, elküldi maga mellől. Aki ráadásul sértődött gyerekként kezeli a helyzetet és még türelmetlen is hozzá.
Vajon mit tehetnék hogy ez a helyzet kisimuljon és ne maradjon meg tartósan?
Próbáltam a férjemre hatni minden módon, hogy hogy kéne ezeket kezelnie de mintha meg sem hallaná. És a telefonról is azt hiszi keveset nyomkodja pedig ez nem igaz.
A férjem amúgy jó ember, bármire megkérhetem, segít szívesen. Megbízható, szeret minket. Én is őt. De én úgy érzem hogy ez a telefonfüggés lesz a fiúnk és közte lévő kapcsolat halála.
Igyekszem őket kettesben hagyni időnként, hogy visszataláljanak egymáshoz. De ez túl ritka, hogy igazi eredményt hozzon.
Sajnos én tényleg azt érzem hogy a telefonozás a baj. Mert csinált már olyat a gyerekünk, hogy eldugta az apja telefonját, vagy bedobta az ágy mögé. Ettől a férjem teljesen kiadadt. Én meg azt éreztem hogy tessék itt a bizonyíték arra amit esténként mondogatok.
Ettől függetlenül magamban is keresem a hibát. Hiszen nem tartom magam tökéletesnek. Biztos hibázom én is. Amiket nyilván nekem nehezebb észre venni.
Én is azt gondolom, hogy a problémák közösek. De azt érzem hogy csak én próbálom megoldani. Mert nyilván egy 3 éves gyerektől nem is elvárható.
Javasoltam a férjemnek hogy csak egy hétig próbálja ki, hogy nem veszi elő a telefonját, tényleg csak ha szükséges. És biztos vagyok benne hogy lenne változás, de szerinte túlgondolom. Szerintem meg legalább egy kísérleti hetet megérne.
válasza: válasza:Apukának aktívan részt kellene vennie a fia életében.
Ha ez nincs meg, akkor nem tud kialakulni egészséges kötődés.
Valamilyen kialakult, hiszen a gyerek vágyik a figyelemre (eldugta a mobilt), de közben komolyan ambivalens is (ellöki magától).
Szüksége van az apjára, de nem abban a formában amit megkap.
Ha apuka inkább a telefont nyomkodja, minthogy a gyerekével játszon, foglalkozzon (részt vegyen a gondozásában -etetés, öltöztetés, fürdetés...) akkor egyáltalán nem szabad csodálkoznia azon, hogy a gyermek elutasítja.
Én egyetértek abban, hogy itt apukának kell változtatni (anyuka nem tudom hova tudna, azon felül h sokat és szépen beszél apukáról és megadja a teret és a lehetőséget kettejüknek a kapcsolatépítésre).
válasza: válasza:Kedves 14, én a harmincas éveim végén járok. Az én apám dettó ugyanez volt, de akkoriban ez nagyon elterjedt volt. A gyereken volt ruha, volt mit ennie, fedél a feje felett, osztály pénz befizetve, de minden mást a szülő lefosott a gyerekkel kapcsolatban. Nagyon ismerős helyzet. Büszkélkedni azt persze tudott!
Szerencsére ma már sokkal gyakoribb, amikor apa szívvel lélekkel kiveszi a részét és igényli, hogy minőségi időt töltsön a gyerekkel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!