Ez még betudható a dackorszaknak?

2,5 éves fiam szinte egyik napról a másikra kifordult magából, mindenen is hisztizik. Azt gondoltam nála is elkezdődött a dackorszak. Ma este viszont kicsit már megijeszetett. Készültünk fürdeni, már akkor kezdte az ellenkezést, aztán egyre jobban belelovalta magát. Ő szokta engedni a vizet, baj volt, hogy túl hideg, utána túl meleg. Levetkőzni nem akart, először egyedül akart, aztán segítséggel, majd újra egyedül, ez így ment több, mint fél órán keresztül, aztán már mondtam, hogy inkább ma nem lesz fürdés, aztán újabb sírás, toporzékolás, akart is fürödni, de mégsem. Bármit mondtunk, tettünk, semmi nem volt jó, mindenért csak a sírás. Ha engedtünk neki, az sem volt jó, ha tiltunk az sem, ha hangosan szóltunk azért is sírt, ha halkan, akkor meg azért. 2 óra alatt oda jutottunk, hogy nem fürdött, az apja ölében fekszik és semmi nem jó neki.