Anyukák, mennyire számíthattok a férjeitekre gyerek nevelésben?

Hát nem tudom mennyire segít az én esetem. Apuka kamionos csak hétvégén van itthon. És nehéz is válaszolni igazán. Nevelésben vagy lefoglalásban? Nevelésben tartja az én szabályaimat és bár néha én szólok hogy kicsit figyeljen már jobban nevelésben erre arra de ő is kiveszi a részét. A gyerekkel való teendők nem legyen az fürdés vagy játék már más tészta. A fürdés és társainak nem nagyon segít de ha nagyon kell akkor igen. Enni inni simán megoldja. A játék az már nevesebb. Mert nem mindenhez van türelme/kedve de biciklizni focizni társasozni stb simán, néha nyúzni kell hogy meginduljon de hát ez van. Így szeretjük és nem is nyuzza úgy a gyerek mint engem.

DE! 4 hetes a kistesó és a pelenkáuáson és fürdésen kívűl bármit megcsinál vele játszik, sétál, tornáztat, büfiztet. Na jó szoptatni nem tud.

Az elején nagyon nehezen rázódott bele. Mondjuk tény, hogy nem túl családbarát munkahelye van. De sok volt a feszkó köztünk amiatt, hogy heti hét napot csak én keltem a nonstop üvöltő babához, én meg már azt sem tudtam mikor milyen napszak van. Őszintén szólva ha anyámék nem a szomszédban élnek akkor lehet, hogy kiadtam volna az útját, de így volt segítségem. Aztán valahogy belejött ő is mire kB 1 éves lett.

Persze az éjszakai ébredések mindig az enyémek maradtak, ő meg sem rezzent ha sírt, alszik mellette simán. De mire egy éves volt már csak ritkán kellett kelni hozzá. Szóval addigra túl voltunk a nehezén, ő pedig nagyon aktív lett körülöttünk. Örülök, hogy nem adtuk fel mert elég klasszul összecsiszolódtunk szülőként is. De azért az igazsághoz hozzá tartozik, hogy több gyereket nem vállalunk. És ebben vastagon benne van, hogy az első évben mennyire nem számíthattam rá.