2,5 éves lányom kérés helyett egyre gyakrabban rögtön sírással kér dolgokat. Hogy szoktassam le erről?

3 éves ismerősgyerek, mostanában sokat vigyázok rá. Mindenért sír, ha nem úgy van, ahogy ő akarja. Mindenért. Szerencsétlen amúgy kicsit lassúcska a fejlődésben, beszélni se tud rendesen (mondjuk négy nyelvet hall napi szinten, lehet, ez a gond). De olyan szinten, hogy ha kérdezem tőle, a piros vagy a zöld poharat kéri, és nem reagál, eléteszem random az egyiket, akkor elkezd sírni, hogy a másik kell.

De én ignorálom az ilyen sírást, szóval velem rövid sírás után célszerűen kommunikál, vagyis rázza a fejét, bólogat, fogja a kezem és odahúz dolgokhoz, mutogat... beveti az összes szót, amit ki tud ejteni. Az anyja viszont kiválóan kitalálja a sírásból, hogy mit akar a gyerek, ő valószínűleg ezért nem is kap az értelmes kommunikációból.

(Ez nem bezzegelés akar lenni, az elején tényleg fogalmam nem volt, hogy miért sír, szóval nem én vagyok az okos. A gyerek jött rá a megoldásra, de ehhez ugye az kellett, hogy én ne értsem őt.)

En lányom is 28 hónapos és pont ezt csinálja. Szerintem korosztályos dolog, előbb jön az akarás mint a megfogalmazás.

Nem hiszem, hogy megéri ebből konfliktust csinálni. En vissza szoktam kérdezni párszor, mintha nem érteném jól, illetve néha biztatom, hogy jobb lenne szépen mondani. Nem fog így maradni úgysem.

Az én kisfiam is ezt csinálta. Nála az vált be, hogy mondtam neki, hogy így egy szót sem értek abból, amit mond és elkezdtem marhaságokra tippelni. Amikor kizökkent és elnevette a dolgot még mutattam, hogy vegyen 2 nagy levegőt és utána szépen el tudta mondani, hogy mit szeretne.

Pl. amikor picsogva mondta, hogy "nem tudom leszerelni az autó kerekét", akkor azt mondtam, hogy "hajjaj, én ezt így nem értem. Valakinek meg kell kennem a kenyerét? Vagy azt mondod, hogy feleség? Kinek a felesége? Jaj bocsi, azt mondtad, hogy tapsoljam meg a tenyerét?"