Hány éves kórtól önállóak a gyerekek?? 4éves kisfiam semmit nem hajlandó egyedül csinálni..

3 és fél éves múlt vetkőzni hajlandó és tud is,ha akar+ pólót pulóver fel tud venni,ha akar.wc is olyan,ha nem vagyok ott és kell elrendezi maga,de ha ott vagyok nem 😂Enni egyedül eszik.

3-4 pisi biztos van, attól függően hogy mennyit iszik ez lehet több.

Ennél már önállóbbnak kellene lennie. Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni a megoldást, azt mondanám, hogy ne csináld meg helyette...De amit még ezen kívül tanácsolni tudok:

-Ösztönözd valamivel. Nem tárgyi dolgokra gondolok, tehát ne csokit adj neki, ha felöltözik. Hanem ha tudod, hogy szeret játszótérre menni, akkor mondd neki, hogy ma elmentek a játszótérre, de csak akkor ha egyedül felveszi a cipőjét.

-Adj neki választási lehetőséget. Pl. "A cipőt vagy a kabátot próbálod meg egyedül felvenni? Valamelyiket muszáj, de a másikban segítek."

-Alakítsd úgy a környezetet, hogy önálló lehessen. Esetleg a ruhái legyenek számára is elérhető helyen; legyen biztosítva, hogy ha gondol egyet, akkor nélküled is rá tudjon ülni a wc-re(tehát ki tudja nyitni magának az ajtót, fel tudjon ülni egyedül stb.)

-Légy következetes. Ha nem hajlandó egyedül felvenni a cipőjét, akkor tényleg ne vidd le aznap a játszóra(vagy ne nézhessen aznap mesét- bármi, ami neki jutalmat jelent). Hidd el, egy idő után fel fogja húzni azt a cipőt.

Ennyi tudok így kapásból javasolni.

Hároméves unokahúgom nagyon önnállótlan, annyit csinál, hogy ha felvettük a cipőt, akkor hozza a kabátját, de felvenni nem tudja egyedül. Levenni is csak onnantól, hogy a cipzárt lehúzta neki valaki. Volt rengeteg baleset, ezért még pelenkás, de jövő héttől jó idő lesz, elkezdjük a pelenka nélküliséget, már a "nagylánybugyikat" is megvettük neki (ő választotta ki, hogy legyen motiváció). Járdán csak úgy hajlandó menni, hogy fogjuk a kezét, de játszótéren egyedül szaladozik. Enni csak akkor hajlandó önállóan, ha nagyon éhes. Beszédben is le van maradva, szerencsétlen négy nyelvet hall a mindennapokban, ezért egyiken sem mond kétszavas mondatoknál összetettebbet.

Egy éves húga pont az ellentéte, januárban volt a születésnapja, decemberben még nem tudott felállni, ma már kamikaze üzemmódban szaladozik, tegnap a tóba ugrottam utána, pedig hárman vigyáztunk rá.(Nagyon hideg volt a víz.) Enni csak önállóan hajlandó, de persze még nem sikerül neki rendesen, egy pohár joghurt után az összes ruháját le kell cserélni, ha jó kedve van, akkkr önállóan vetkőzik. Csak szavakat mond, de legutóbb megkaparintotta az anyja telefonját, és felhívott, ez mondjuk biztos véletlenül sikerült, de amikor megismerte a hangom, akkor mondta a nevem. Amikor meg mondtam neki, hogy menjen oda mamához (mamának hívják a lányok az anyjukat), akkor odavitte neki a telefont. Az anyja azon filózik, hogy vele is meg kéne próbálni most a pelenkanélküliséget, hátha sikerül mindkét gyereknek ezen a nyáron.

Minden gyerek más

A 2,5 évesem erre mind képes, csinálja is

Naponta 5-6 alkalommal pisil 2-szer kakil

3 és fél éves kislányom szerintem eléggé önálló. Persze függ attól hogy mit van épp kedve megcsinálni.

Öltözni és vetkozni tud teljesen önállóan. A szekrenyeben a ruhák elérhető magasságban vannak neki, ha mondom miket vegyen elő kiveszi és feloltozik. Este fürdés után a pizsamaja ki van készítve az ágyra, amíg a tesojat furdetem ő önállóan megtorolkozik és felveszi a pizsit.

WC-re hasznalatnal egyedül a kakás popo törlése nem megy még egyedül.ha az udvaron vagyunk és pisilni kell neki, nem kisergetjuk, bemegy a házba és intézi egyedül.

Önállóan eszik villával/kanállal. Ha szendvics van,a kenyerét csak ő kenheti,nekunk nem hagyja. pohara mindig kint van a konyhapulton, bármikor megszomjazik, enged bele a csapból vizet.

Szerintem egy ekkora gyerek rengeteg dologra képes egyedül, csak a szülőknek sokszor egyszerűbb/gyorsabb megcsinálni a gyerek helyett.

Én próbálok arra figyelni hogy amit meg tud, azt csinálja meg maga. Persze nem mindig van kedve hozzá, a más kérdés:)

Amit nem nagyon csíp, az a rendrakas, játékok elpakolasa. Persze ezt is tudná, csak utálja:)

Nem pusztán arról van szó, hogy minden gyerek más (egy kicsit, ha még kicsik). Hanem a körülmények egyéniek inkább, a neveltetés egyéni inkább, a konkrét gyermeket ért addigi hatások is inkább egyéniek. Tehát az okokat kellene felfejteni és összerakni a képet. Akkor majd kiderül, hogy regresszióról van-e szó (ami elég gyakori kisgyermekkorban, és átmeneti szokott lenni), dacról van-e szó adott esetben, lustaságról-e, félelemről-e stb stb vagy némelyik tényező kombinációjáról.

Ha már tud valamit, akkor arról van szó, ha nem teszi, hogy

nem hajlandó! És miért nem hajlandó? Ez kiderül tehát a körülmények, okok vizsgálatából.

Elsősorban (MEG)ÉRTENI célszerű a gyermekek motivációit, pszichéjét, főleg a korosztályok jellemzőit (másodlagosan meg tehát az egyéni körülményeket és okokat).

Nem pedig receptet keresni / gyártani.

A megértésból automatikusan jönnek a megoldási ötletek adott gyermekre, adott helyzetre, pillanatra.

Épp ezért pusztán annyiból, hogy "miért csinálja ezt/azt a gyerekem?" semmi érdemlegeset nem lehet mondani, mert ehhez látni kellene a családot, minél teljesebb anamnézist felvenni, mi történt a gyerekkel az oltásfelvételtől a betegségeken át a szülők pszichés jellemzőin keresztül (amit szivacsként szív minden kisgyermek saját magába!!) és sokmindenen át legfőképp addig, hogy jó esetben látni kell a gyemreket, legalább egy-két órán át megfigyelni, játszani vele.

Egyes kérdésekre lehet sejtéseket mondani, de így, hogy nulla infó van, szinte semmi érdemlegeset. Ne haragudj kérdező, neked is segítenék, de nem vagyok kuruzsló, hogy infók nélkül hasamra ütve odahnyjak én is valami választ, mivel csak meg leszel tévesztve tippekkel... Ha folyamatában, apránként kikérdezhetnélek, akkor lehetne sejtést írni, így még azt sem. Tippelgetni meg nincs értelme.

Ez nem szerencsejáték. Ez gyermeki élet.