Másnál is van néha, hogy csak az estét várja, hogy aludjon végre a gyerek?

Szinte minden nap alig várom, hogy végre halljam a saját gondolataimat is 🤣

Az én gyerekem lassan alszik el, nagyon nehezen lazul le. Így néha én is már tiszta ideg vagyok mire végre elalszik, de amint elaludt nézem az angyali arcát milyen édes, pedig előtte 10 perccel meg legszivesebben világgá szaladtam volna..🤣

Kérdező, még csak most kezdtél újra dolgozni. Adj magadnak időt, a legtöbb nőnek kell 1-2 hónap mire újra képes a felnőtt életben is mozogni anélkül, hogy totál kipurcanna. Ez megint egy új élethelyzet nem csak a gyerek van, hanem a gyerek+munka ebbe is bele kell rázódni.

Azt, hogy másnál hogy van, nem tudom, de a ped asszisztenses rész miatt válaszolok:

A pedagógus munkakörhöz kell pár hónap, mire beleszoksz és nem leszel hulla estére. Ez egy másfajta terhelés még akkor is, ha egy strapás fősuli után csinálod, mint én. Gyerek után, a nyugodt otthonlétet leváltva pedig még nehezebb.

Szóval mindenképp meg kell szoknod, akkor is, ha olyan beállítottságú vagy, hogy egyébként szereted. De ha még nem próbáltad, előfordulhat, hogy hosszú távon sem bírod, mert azért mindig hangos, pörgős és strapás.

Nem vagyunk gázak, teljesen normális. Ugyanis én is ezt érzem, de azt is tudom, hogy imádom a lányomat, és ha elalszik este, még sokáig vagyunk ébren, három óra múlva már nagyon hiányzik nekem is meg az apjának is:)

A délutáni alvást meg egyenesen imádom, mert van, hogy 2.5 órát alszik, akkor csak én magam vagyok, akkor még dolgozik a férjem. Olyankor tényleg azt csinálok, amit akarok, senki sem szabályoz, körmöt lakkozok, hajat mosok, telefonon trécselek, kertészkedek, vagy utolérem magam a házimunkában, egyszóval nagyon jól feltöltődöm. Semmi baj ezzel, attól még, hogy anyukák vagyunk, egyéni emberek is, kell nekünk is a pihenés.