Hogyan szoktassam le a játék dobálásról?

Két éves korban még enem eléggé differenciált az érzelmei feldolgozása, viszont nem is várható több, ebben az életkorban, sőt, az ő korában ez egy tökéletes módja az érzelemfeldolgozásnak! Tudnod kell, mi az oka. Alapjában tudod is: pl a düh. Javaslom, gondold végig, két éves korban mi lehet ennél jobb módszer a dóh levezetésére? Az, hogy filozofálsz vele? Nem gondolnám. Vagy hogy kirajzolja magából, kijátsza magából változatosan, mint egy 4-5 éves? Arra sem érett meg.

Magyarán normális, sőt, szükséges, hogy dobálja a játékokat, persze ne törékenyt és ne veszélyest adj neki, de ezt mondani se kell, alapvető.

Tehát erősen javaslom, hog NE vedd el tőle a plüsst, hanem engedd, hogy dobálózzon vele, amikor csak akarja. Kb 4 éves korban kezdenek differenciáltabb módon érzelmeket spontán feldolgozni a gyermekek: kirajzolják, kijátsszák magukból az érzelmeiket. De még néha ilyenkor (4 évesen) is belefér a puha játékok földhöz vágása.

Más kérdés, hogy van, ami nem fér bele, pl étel dobálás. Hogy miként lehet korlátozni 1-3 éves korban (amikor a dackoszak van) egy ne mkívánt viselkedést? Úgy, hogy következetesen tiltod, DE CSAK akkor tudod elérni, ha egyúttal hangsúlyozod számára, hogy mi mindent szabad neki (olyan dolgokat, melyeket valóban szabad neki). Azaz kopromisszummal.

Cska ne feledd, érdemes megismerni az éeltkori sajátosságokat ahhoz, hogy tud, mit szabad a gyereknek, mit nem, mi való nekik és mi nem - életkoronként. Kb kisiskkolás koráig elég egységes a lista, egyénenként differenciálódni a viselkedés és reagálás tekintetében alapvetően csak kisiskolás korban kezdenek. (Persze a temperamentum már baba korban eltér egymástól, de ez nem jelent léyneges nevelésbeli eltérést, hozzáállást a gyermekekhez.)