Hogyan tanuljam meg kezelni a gyerekem?

Olvass szakirodalmat, pl

Jane Nelsen : Pozitív fegyelmezés

Egyszerűbb gyermekkor

Nehéz lesz kiszakadni anyád árnyékából, mert nem ismersz más megoldást, de hidd el, van más megoldás, csak nem ismered.

Kérlek, fizikai erőszakot ne alkalmazz, annak hatékonyságát soha semmi tanulmány nem támasztotta alá, ellenben a negatív hozadékával.

Nálunk szabályok vannak, ha vmit 25x kell elmondani és nem használ, akkor vmi megvonás lesz a következmény.

Pl nincs nasi, nincs tabi, nincs foci v vmi arra a napra.

😂😂😂 lelkibeteg hát...

Istenem.. nevelni kell.

Te ha nem mész dolgozni, akkor megdícsérnek vagy szankciót kapsz?? Na ugye.

„Te ha nem mész dolgozni, akkor megdícsérnek vagy szankciót kapsz?”

Hm, „érdekes” ötlet összehasonlítani a gyereknevelés a felnőttek kötelességmulasztának szankcionálásával.

Te az a szülőtípus vagy, aki azt gondolja, hogy „én is túléltem, a gyerek is túl fogja” (mondjuk a verést, lelki terrort stb.), és simán elnézed, ha szemetek vele az oviban/iskolában, mondván „majd ha lesz egy szemét főnöke, azt is bírni kell”?

Még nem szóltam hozzá e kérdéshez, de kedves előző, megkérdezném, hogy ha nem értesz egyet a kedves másik hozzászólóval, elárulod, hogy akkor mi a megoldás, szerinted?

Szakmai tapasztalatom van, és alapjában igazat adok a 07:41-es hozzászólónak. Elmondom, miért látom hasonlóan. Bár a túlmagyarázásnak totyogó korban nincs nagy jelentősége, viszont szabályokat érdemes állítani - KÖVETKEZETESSÉG okán. Nem kell persze túlzásokba esni, de szabály pl hogy nem nyúlunk a konnektorba, nem fogjuk meg a forró kályhát! Ez a gyerek legfőbb érdeke!

Kár, hogy a kedves kérdező nem írt életkort, pedig fél év pontosan kell ahhoz, hogy érdemben tudjunk válaszolni, de az írásából sejthető, hogy totyogó gyermekről van szó. Hacsak nem tévesztett meg minket, de jóhiszeműen feltételezem, hogy ilyen korú, 1-3 éves körüli.

Szóval, ilyen piciknél (pláne, ha 1-3 közötti, ez esetben dackorszak is jellemzi) a magyarázásnak van bár helye, de csak másodlagosan. Nem kell se sokszor, se részletesen magyarázni, habár tömören ott és akkor, a történéskor szükséges.

A lényeg mégse ez, ilyen korúaknál. Hanem, az, hogy következetesen betartsuk az ÉRTELMES szabályokat. Nem zsarnokoskodásról írok, hanem a példabeli típusokat, amiket említettem: konnektor, kályha esete stb, ilyesmiket következetesen betartani.

UGYANAKKOR rendszeresen, amikor szelíden, de határozottan kijelentjük, hogy "nem szabad" (olykor tömören magyarázattal is fűszerezve), akkor a kompromisszum érdekében hozzá kell tenni verbálisan, szóban, a gyermeknek szánva, hogy evvel szemben mit szabad!

Így egyre együttműködőbbé válhat. VálHAT, mert egyéb tényezőkön is múlik, hogy azzá válik-e.

"Én is az olvasást javaslom. Nem kell egy egész könyvet kiolvasnod elég a lebutítottab pár oldalas netes verzió ,ahol megérted mi zajlik le bennük ,mit miért ,hogyan ... egy fokkal könnyebb lesz elfogadni a helyzetet."

Nem bántásból, hanem a gyermekek érdekében mondom, itt álljunk meg egy szóra.

Pont, hogy a butított, bulvár verzió az, ami ártalmas, amely féligazságokkal és tévedésekkel van tele!

SZAKirodalom kell.

Sokféle javasolható, mert léteznek olvasmányosabb szakirodalmak is, de néhány tipikusat ajánlanék:

Mérei - Binét: Gyermeklélektan.

Jelezném, hogy enciklopédia szerűen forgatható, tehát nem kell megijedni a kb 300 oldaltól! A tartalomjegyzékből javaslom kikeresni, ami aktuálisan érdekel, bár csak akkor fogod igazán érteni, ha azt előbb a kérdéses gyermeknél 1-2 évvel fiatalabbak kapcsán nézed meg ugyanazt (pl beszédérés, gondolkodás / kognitív érés, szabálykövetés, EQ / morális érés, szociális érés, kategóriákban való gondolkodás érése, változása, stb)

Tele van pszichológiai megfigyelés esettörténeteivel, szinte szájbarágósak, tanulságosak, mégis szakmai!

Vagy pl dr Vekerdy Tamás gyermekpszichológus szakkönyvei, dr Ranschburg, vagy külföldiek közül Bettelheim vonatkozó szakirodalma, példának okáért.

Ők közérthető nyelvezettel írtak többnyire szakirodalmat.

„Még nem szóltam hozzá e kérdéshez, de kedves előző, megkérdezném, hogy ha nem értesz egyet a kedves másik hozzászólóval, elárulod, hogy akkor mi a megoldás, szerinted?”

Félreértettél, én sem szóltam hozzá a 7. válaszon kívül a kérdéshez még, ebben pedig pusztán a 6. válaszoló érvére reagáltam. Mert nem szabad összehasonlítani a gyerekekkel való bánásmódot (nevelést) a felnőttekkel valóval. Ennyi.

Abban teljesen egyetértek, hogy következetesnek kell lenni a nevelésben.