Mikor engedted/engednéd gyermeked 5 napos tàborba? Vannak a neten ovisoknak is tàborozàsi ajànlatok 6 évtöl. El lehet nyugodt szivvel engedni egy 6 évest (még ovist)màs pedagogusokkal?

Nákunk ovis nagycsoportos gyerekeket már vittek egy hetes táborba.

Az enyém nem volt már akkor se szeleburdi, amit írsz azokat 3 évesen se csinálta, de táborba pont nem is vágyik. Még napközisbe se, nemhogy ottalvósba.

Gyerekfüggő ez, nyilván Te ismered, hogy milyen. Biztos vigyáznak a gyerekekre, de a helyedben az óvónőtől kérdezném ezt meg, hiszen ő tudja, hogy viselkedik a gyereked csoportban, mennyire szabálykövető.

Újraolvasva a kérdést, idegen pedagógusokkal engednéd táborozni, csak úgy random befizetve? Ez eszembe se jutna, de úgy végképp nem is menne az enyém szerintem.8 éves

Nálunk a suliban is úgy választottak tavaly tábort a gyerekek - akik mentek, hogy melyik táborban lesz a szeretett tanárnéni.

Nagyon pénz centrikus világban élünk, abban meg hasznos, biztonságos dolgok is szerepelhetnek bár, de avval ellentétesek is. Én inkább szakmai szemmel válaszolnék.

Ha nem elég extrovertált egy gyermek, vagy kifejezetten introvertált, akkor hiányozni fog neki a szülője, még 6-7 évesen is, attól idősebbek esetén viszont már nagyon egyénfüggő.

Ha annyira extrovertált, ahogy írod, akkor meg az a baj, hogy ő esélyesen nagyon szeleburdi még. Függ a csoportlétszámtól, hányan kirándulnak, és az életkoruktól. Pl a helyedben csak akkor mennék bele, ha pedagógusonként max 6 fő jellemző, és az összes legalább 4 éves - bár 6 éves kor alattiak esetén nem értek egyet a táboroztatással. Tehát logikailag bukik az egész, bár tudom, jó biznisz valakinek. Vagy csak felelőtlen, aki szervezi.

"minden àldott alkalommal mantràzva van minden."

Nincs értelme az ismételgetésnek.

Egyfelől: javaslom, akkor és ott magyarázz, amikor arról a dologról van szó, amit magyarázol. Kivétel persze erősíti a szabályt, ha épp indokolt.

Másfelől: önmagában a magyarázat még 5-6 évesen is kevés, bár akar hat éves, akinek önmagában elég lehet, de a szülő-gyerek közti bizalom foka se mindegy, azon is múlik.

Azt mindenképp tartsd szem előtt, hogy az agykéreg még nem érett eléggé, hat évesen. Az agykéreg felel az önkontrollért, például. És tilos hangsúlyozni a fegyelmezést, 7 éves kor alatt , mert akkor túl lenne ingerelve az agykéreg, aminek hatására az alatta levő agyi állomány nem érik meg rendesen, az pedig 6-7 éves korra érik meg annyira, hogy már az agykéreg is ingerelhető (az utóbbi pedig kicsit fokozottabb fegyelmezéssel, tehát kisiskolás kortól).

Magyarán javaslom hanyagolnod a "mantrázást". Mond el neki, mi miért van, akkor és ott, amikor az adott dolog történik, vagyis közvetlen előtte, vagy közvetlen után - hogy melyik, azt a helyzet adja, de a körüli percekben. És javaslom, tartsd szem előtt, hogy esélyesen ez NEM elegendő, hogy meg is tegye, és ne mis szabad, hogy emiatt szót fogadjon, különben gátolnád a kéreg alatti agyi területe fejlődésért, utóbbi viszont nélkülözhetetlen, hoyg megérjen, mert az agykéreg alatti agyi állomány felel az elaborálásért, tehát egy zseniális, ösztönös lelki problémamegoldó képességért, pl amikor kijátssza örömeit, traumáit stb magából az óvodás, valmint a kreativitásért is az agykéreg alatti terület felel. Ezért tévednek, akik azt hiszik, hogy mintha megoldás volna az ismételgetés, vagy a "jól leteremtem az ovisomat, oszt' majd jól megtudja, mit köll tennie és ki az úr!". Látom a jó szándékodat, ne cseszegetésből írom, amit írok, hanem segítségből, hogy jobban átlásd, mit javaslok szakemberként, kedves kérdező. De te döntesz, mit teszel.

Szia! Jún.4., 0:14-es vagyok. Nem ismételném magam, a lényeg, hogy akikre utalsz, meglátásom szerint az egyik véglet. A te hozzáállásod meg a másik véglet, 6 évesről lévén szó. De te döntesz a gyermeked kapcsán. :) Három éves kortól lehet magyarázni is, de elvárni csak azt lehet, hogy közvetlen veszélyhelyzet esetén mit tegyen és mit ne, az is csak úgy várható el kb 6 éves korig, hogy a rá vigyázó felnőtt ott és akkor rászól és pl ennek hatására nem nyúl a konnektorba, nem lép ki az útestre. Ha mégis, akkor a korosztályához képest is el van maradva a figyelemtartás, és kognitív készségek mint pl figyelem, észlelés terén, tehát esetleg hiperaktív. De ezt távban legfeljebb sejthetem, javaslom, mutasd meg őt a helyi Pedagógiai Szakszolgálaton, ingyenes a vizsgálat, általában játszanak a gyermekekkel és megfigyelik a játékát a pszichológusok ott. De egyáltalán nem biztos, hogy hiper. A leírásod alapján az extrovertáltabb hat évesekre hasonlít a viselkedése.

Javaslom, hogy dicsérd meg abban, amiben jó, főleg a kreativitás terén. Ha viszont valami veszélyes és tényleg nem fogad szót, akkor csak menj oda, fogd meg a kezét kedvesen, de határozottan és mond neki, hogy "nem szabad", és hogy miért nem. De ne várd el, hogy megértse most még! Mégis hatással lesz rá, mire 7-8 éves lesz megérik.

Akkor nem érik meg, ha fegyelmezéssel gátolják az óvodás korú gyermeket. Persze, mint említettem, kivétel erősíti a szabályt: életveszélyes helyzetekben szabad csak fegyelmezni, rászólni, de nem megijeszteni, és nem "lecseszni".