Fellebbezzek az iskolakezdés ellen vagy sem? 2020 márciusban lesz 6 éves a kisfiam, tehát tanköteles. Az ovi logopédusa jelezte nekem elsőnek novemberben, hogy lehet nem kéne iskolába menni 6 évesen.
Logopédus szerint még mozgékony, nem tud megülni a helyén, és bár bizonyos helyzetekben nagyon jól teljesít, bizonyos verbális készségei elmaradnak a kívánttól.
Logopédus tanácsára indítványoztam az óvodán keresztül nevelési tanácsadóban az iskolaérettségi vizsgálatot, amit rekord gyorsasággal lezavartak 2019 év végén. Bár a végzés dátuma november vége, a postai bélyegző dec. közepe és karácsony előtt vettem át a postán - 15 napom van a fellebbezésre, azaz hétfő lenne a végső dátum. Mi iskolára készültünk így a nagyobbik fiamból kiindulva – aki idén kezdte az iskolát (figyelem zavaros BTM kóddal) igyekeztem a kicsit is felkészíteni rá. Heti 2szer jár alapozó tornára, és heti 1szer játékos iskola előkészítőre. Az előkészítőn is kb a logopédussal egy időben szintén jöttek hasonló panaszok rá, viszont a nev.tan. azt a végzést hozta menjen suliba.
Sok szépet és jót írtak róla, és kis betűvel szinte zárójelbe azokat, amiket az előbbi 2 szakember is mondott. Az előkészítős csoport; ovisuli szerint vissza kéne fogni, a logopédus is örülne még plusz 1 évnek. Teljesen össze vagyok zavarodva,nem tudom mit kellene tenni, mi lenne a gyereknek a legjobb. Az ovi sajnos nem a legjobb, nem hiába vittem őt is utolsó évre plusz foglalkozásokra, amiket egyébként szeret. Igazából mindkettőt ő szerette volna, mikor a nagynak kerestem alapozó terapeutát akkor teljesen véletlenül találtam rá arra a személyre, aki végül a kicsié lett – mondhatni szerelem lett első látásra mindkét oldalról. Szívesen megy a foglalkozásokra a kis fiam. És iskolaelőkészítőt is ő szerette volna, mivel látta, hogy a nagy iskolás lesz ő is iskolába akart járni.
Az alapozó terapeuta is azt mondja még egy évnek az oviban nincs értelme, viszont a suli lehet mélyvíz lenne még neki, a legjobb egy iskola előkészítős évfolyam lenne, de az meg nem igazán létezik, vagy ha van már évekkel ezelőtti stoppolásokkal betelt. Illetve próbálok nézelődni informálódni, de nem találtam még alternatívát erre a helyzetre, ellenben az idő elfogy, ha nem fellebbezek , végzés marad iskolába menni kell.
Egyébként az a személy, aki a felmérést végezte a pedagógiai szolgálatban is teljesen össze volt zavarodva - bizonytalan volt, kb még nálam is bizonytalanabb. Mondtam is neki, hogy hát pont emiatt jöttem, várnék egy szakvéleményt. Végül azzal győzött meg mivel az ovi rossz semmi pluszt nem nyújt a gyereknek nincs értelme még egy évet ott lehúzni. És még azt is mondta ilyen gyereknek milyen jó lenne egy iskola előkészítős évfolyam, de sajna az meg nincsen, emiatt mondta, hogy akkor inkább menjen, és ezt fogja a végzésre írni.
Járt már valaki így?
Vagy ti mit tennétek ilyen gyermekkel?
Figyelemzavar lehetősége nála is megvan, csak mivel nem komplex vizsgálatra küldtek minket csak iskola érettségire ez a rész nem lett kivizsgálva rendesen. Csak annyit írtak igen a figyelmi feladatok a teszt végén voltak és bizonyára elfáradt, azért nem lettek jók…
Minden építő jellegű hozzászólást szívesen veszek, előre is köszönöm – egy összezavarodott, tanácstalan anyuka
Előző:
Most az alja 9.es barmokkal járok szakmunkásba és elegem van, nem tudom hogy fogok ebből kimászni. Amíg a többi normál ember most érettségizett, én legjobb esetben is csak 11.es lennék, mind ez egy rohadt költözés és a hulladék magyar oktatás miatt, mert hogy évközben nyugottan engedhették volna a felvételem 1.-be. De a szüleimnek is egyszerűbb volt hagyni rohasztani még egy évet nagy csoportosnak.
válasza:Utolsó, én is 7,5 évesen kezdtem, csak 125 feletti az iqm(tovább nem mér a mensás teszt), de én örültem a későbbi kezdésnek, mert alacsony voltam, szociálisan kevésbé érett(nem barátkozós), és jó voltam mindenből könnyen. Szorongó típusként úgy éreztem, ha barátaim nincsenek is, a tanulás jól megy, nem tartottam nyilván, ki hány éves, de másoknak már sok foguk esett ki, magasabbak voltak, meg nem én voltam a legöregebb az osztályban, szóval középmezőnyben éreztem magam. Én is sokszor untam, de kaptam rendszeresen különfeladatot, illetve mindenki kapott, aki hamar készen volt, később pedig két csoportra bontották a matekosokat, angolosokat, így annyival nem voltam előrébb.
Ez a gyerek te is lehettél volna. Nem csak belőled áll a világ. Egyébként elsőben amíg a többi gyerek tanulással volt elfoglalva, én tök sokat tanultam arról, hogy kell viselkedni, milyen cselekedet mit vált ki, pótoltam azt, amiben a többiek voltak előrébb, és a szociális dolgaimat növelte, hogy tudtam segíteni annak, akinek nem ment, így valamennyire megkedveltek, mert rám voltak szorulva.
A gyerekem is visszatartom/visszatartják, hadd tanuljon más skilleket, amíg a többiek az abct.
Nem ezen a döntésen csúszott el az életed, ami egyébként nonszensz, hiszen még az elején vagy, még annyit sem éltél, hogy félrecsúszhasson. Ha jól megy a szakma, dolgozz mellette, vagy járj képzésre hétvégente, esetleg mindkettő.
Gyerekként biztos nehéz, de mi felnőttek rengeteget adtunk volna azért, hogy tovább tartson a suli. Én is 19 évesen érettségiztem egyébként, volt osztálytársam, aki betöltötte a 20at, úgy, hogy nem bukott, csak külföldön tanult, és az egyik évét nem ismerték el. Semmilyen hátránya nem származott belőle, jobb érettebb fejjel nekivágni a felnőttoktatásnak, én 29 évesen újra tanulok majd, igaz, most levelezőn.
Nem vagy lecsúszva semmiről, a gyerekek pedig jobban teljesítenek és boldogabbak nagyrészt a későbbi iskolakezdéstől. Aki pedig nincs eléggé leterhelve, azok ovi után különórákra járnak. Úszni, zenére, sulifelkészítőre, lovagolni..
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!