Nálatok milyen, mennyi, milyen minőségű a gyereketek nagyszülői élménye?

Az én szüleim gyakorlatilag ki akarták sajátítani a gyereket, teljesen úgy viselkedtek, mintha az ő gyerekük lenne. Pl elvárták, hogy a négyhónapos (csak anyatejes) gyereket ők nélkülem elvihessék kertipartira. Meg hogy az egyévest hagyjam ott egy hétre. Nem mentem bele, jól össze is vesztünk (voltmás saruk is), nem beszélünk egyáltalán.

A másik oldalon viszont az van, amit írsz. Játszóterezés, segítség elhozni oviból, vigyáznj rá, ha megkérjük, de semmi erőltetés. Imádja is a gyerek, szeret ott lenni.

Csak a nagyszülő jellemétől függ. Ahogy szülőnek sem mindenki való, jó nagyszülőnek lenni sem könnyű.

Messze laknak, nem tudnak mindennapi dolgokban segíteni. De nem is bánom, nem az ő kedvükért lett nekünk gyerekünk. Egyébként a 4ből 3 normális. Szeretik, amikor itt vannak jól eljátszanak, foglalkoznak vele, de nem tolakodóan.

A 4.viszont borzasztó. Mindenbe beleköt (nem beleszól, hanem kötekszik), értelmesen nem foglalkozik vele. Viszont állandóan jönni akar. Hát kösz inkább ne

Anyukám és apósom akikkel igazi nagyszülő-unoka kapcsolat van a gyerekkel. Apámmal is jól elvan, de ő másabb, ritkábban jár és nem is az a fajta akire rá merném bízni. Anyósom no comment. Van 2 dédi, ők is megtesznek mindent, ami tőlük telik.

Ezen felül van egy nagynéni családostól, és két nagybácsi szintén családostól. Hugomat imádja, meg sz összes unokatesót is. Remélem, hogy nagyon nagyon sokáig így marad ez.

Anyósom a várnál jobban “teljesít”😁 imádja a lányunkat és ha ideje engedi, akkor viszi mindenhova. Szereti is a lányom nagyon. Anyósom amúgy fiatal, nincs még 50. Apósom sajnos már nem él, pedig tudom, hogy ő mindennél jobban imádná.

Apukám a maga módján szereti, amúgy felénk (tesóim és én) soha nem mutatta a szeretetét, de a lányom iránt egész meglepően ki szokta mutatni. Apu nem szokta sehova vinni, nem szokott rá vigyázni, ő csak olyan 10 perces nagyszülő. Beugrik, itt van nagyon max fél órát és megy. Ha mi megyünk, akkor is kis idő után látom, hogy un minket, leül tv-zni, ilyesmi. A lányom a 4. unokája amúgy, egyikükkel sincs olyan igazi nagyszülős viszonya. Mindenkivel ilyen. Tőle nem is várunk többet, egész életében ilyen volt. De amúgy a maga módján szeret minket, csak nem tudja kimutatni.

Drága anyukám sajnos már nem él, pedig ő tökéletes mama volt. Tesóim gyerekei imádták, ő is a gyerekeket. Nagyon sokat voltak nála. Sajnos az én kislányom születését már nem élhette meg.

Van két dédimama és egy dédipapa. Mindegyik a férjem részéről. Az egyik dédit inkább nem kommentálnám... a másik dédimama és a dédipapa nagyon cukik, nagyon szeretik a lányunkat, nekik ő az első dédunoka. Rájuk a korulnál fogva nem szoktam bízni a lányunkat, bár ha rajtuk múlna, akkor vinnék ők is magukhoz😁

Anyukám még aktivan dolgozik, de hétvégén és amikor teheti, viszi a két lányomat mindenfelé, különlegesnek számito programra, ahova én nem szivesen mennék (pl gyerekkoncert, távolabbi játszok).

Apukám kb havi egyszer itt van 1-2 órát látogatoban és inkább a férjemmel beszélget, mintsem a gyerekekkel foglalkozik.

Anyosomat a nagyobbik lányom nem szereti, kiskorában nem nagyon tudott vele foglalkozni (beteg aposom ápolása kötötte le az idejét), ezért nem alakult ki belsöséges viszony köztük. A kicsivel viszont már sokkal több idöt töltött, ö imádja a mamát. Mivel idös és nem olxan fürge, ö nem hozza-viszi a gyereket de itthon jol eljátszanak. 1-2 hetente vigyáz rá.