Aggódnom kéne, hogy idegesít a saját gyerekem?

Kérdező, te egyke vagy?

Rám mondták mindig hogy milyen önző ember vagyok és be is láttam/látom, sokszor még manapság is előtör belőlem az önzőség, nincs testvérem;

De te engem überelsz! Ilyeneket még én se mondanék amiket te itt lemersz írni, pedig nekem is vannak igényeim a gyerekek mellett. Tudod lemondással jár a gyerek. Minek szültél kettőt is, ha így nem tudod akkor megnézni a sorozatod, amikor te akarod?

Szerintem nagy gondok vannak, beszélj a férjeddel erről.

Lehet besokalltál, de miért nem jó akkor megnézni (visszanézni) a sorozatod, amikor alszanak?

Én kicsit megértelek. Látom, hogy elvannak, így én is kikapcsolódnék. Persze, hogy akkor mind a két gyerek odajön.

Irigylem a szuperanyákat, akiknek minden percben tudnak a gyerekeik kedvében járni. Nekem kell egy kis kávé szünet, amikor nem akarok ugrálni. Hogy ez önzőség lenne? Lehet. De a gyerekeimnek is meg kell tanulniuk, hogy nem vagyok robot.

Itt most nem a kávéról van szó, vagy a sorozatodról, hanem arról, hogy idegesít a gyereked. Az gáz...

Tudsz-e róla, hogy amikor nyaggat, rosszalkodik, akkor az azért van, hogy felhivja magára a figyelmed, mert már x ideje rá se bagozol?

Az én nagyom önálló, tud vizet tölteni magának, szendvicset kenni, egyedül öltözni, szóval nem vagyok a csicskája, de nem háborodom fel azon, ha nem tudok megnézni egy sorozatot.........

Bírom a kisgyerekeseket..

Sokkal cukibb az ilyen egy két évestől, mint egy hat évestől.

Az első pár évben persze, hogy elnézed, hogy nyüstöl a gyerek, mert egy baba, de egy hat éves már mástészta, fel kéne fognia, hogy anya most egyedül akar lenni.. Engem is jobban idegesít a nyomulása mostanában, mint 5 éves kora előtt.

Nem kell aggódnod, minden anyának szüksége van nyugira.

Én már tavaly bevezettem az anya egyedül akar lenni elvet, átvette a gyerek is.

Barátkozásnál is fontos, hogy nem erőltethetik rá magukat a másikra, ha a másik épp nem vevő játékra akkor sincs gond, mert ettől még szeretik, csak most mást csinálnak szívesen.

Ne érezd rosszul magad, a gyerekek idegesítőek néha, a sajátjaink is, a párjaink is, a rokonaink is, ettől még szeretjük őket. Ki hamarabb sokall be, ki később.

A mázlista tanulós anyuka meg biztos tudja magáról, hogy az, felüdülő egyetemre járni gyerek mellett, mert olyankor ajándék a gyerekkel töltött kevés idő, Ha viszont minden pillanatban vele vagy, leterhel.

Imádtam egyetemre járni mellette azon a heti 3 alkalmon, imádtam olvasni mást, mint a 3 cica kalandját, jó volt hatalmas szókincset hallani, használni, nem csak a lábikó meg a szopizás, csiki.. kb ebből állt a nap, teljesen leépültem.

Egyetemre járni felüdülő gyerek mellett.

én megértelek...ezért is félek a gyermekvállalástól, hiába vagyunk rajta másfél éve, de ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, akkor be kell valljam, hogy inkább mint egy feladat nem sikeres elvégzése van bennem, hogy én selejtes vagyok, mert nekünk nem jön össze...bennem inkább ilyen érzések kavarognak, nem az őszinte babázás iránti vágy....

Én soha nem is értettem igazán, hogy a nők hogy vágyhatnak ennyire valami olyan dologra, amiről fogalmuk nincs , hogy milyen...

Nekem legalábbis fogalmam nincs, mert nem volt körülöttem soha kisgyerek...A testvéreim mind nagyobbak voltak, kisgyerek meg nem volt a családban később amikor már nagyobb lettem, így fogalmam nincs milyen lehet egy babával az élet...

hát így hogy is vágyjak rá úgy istenigazából mélyen?

Vagy ennek magától kell jönnie amikor eljön az idő, ösztönszerűen?