Nevelőanyukák, -apukák! Képesek vagytok sajátként szeretni a párotok gyerekét?

Nem En vagyok a nevelo szulo,de tapasztalom van sajnos.

Ket fiam van elozo kapcsolatbol,parommal 7 eve vagyunk egyutt de miota a kozos gyerkoc megvan rengeteget romlott a viszonya a nagyokkal.

Lassan fel eve az apjuknal laknak emiatt.

Ev elejen mentem vissza dolgozni,mostanra sikerult annyi penzt ossze raknom a tudta nelkul,hogy lelepjek es vegre visszakapjam a gyerekeim.

Nagyon rossz nekem is es a nagyoknak is ez a helyzet.soha nem bantottak senkit.meg csak kiskamaszok,szoval eleg kicsik voltak amikor megismertek az uj paromat.eleinete nem is volt semmi gond.de amiota a kozos gyerek megvan,csak o letezik az apjanak.

Neki mindent lehet venni,a nagyoknak meg ez zacsi chipset sem.

De mostmar hamarosan vege,es biztosan nem kovetem el ezt a hibat soha tobbet.

Egy ferfi sem er annyit,hogy a gyerekeim ne velem legyenek.

Nem is tudom az apukak,hogy birjak ezt a 2 hetente hetvege dolgot.

Szerintem sem, potitív példát ritkán látni..

Volt itt már több kérdés párkapcsolatok kategóriában, ahol a pasik segítséget kértek, hogy mit kezdjenek a gyerekkel, mert az anyját szeretik, de a gyereket jóesetben is csak megtűrik, de kifelé nehéz ennél többet mutatni, meg érzik, hogy a gyerek ennél többet akarna, mászik rájuk és keresi a társaságuk, őket meg idegesíti.

Egyedülálló anyaként ez nagyon elszomorított, aztán arra gondoltam, hogy nem kell ugyanúgy szeretni, mint a sajátot, hisz a gyerekemtől sem várom, hogy úgy szeresse a pasit, mint az apját. Szeressék annyira egymást, amennyire egy nevelőszülőnek és egy neveltgyereknek kell egymást, én úgy képzelem, mint egy kedvenc tanárt, sportoktatót, vagy rokont szeret az ember.

Kicsit közel áll, megfogadod a tanácsait, hallgatsz rá, szívesen vagy vele, keresed a társaságát, de azért mégis közelebb áll hozzád a szülőd.