Van egy húgom,8 éves és szinte semmire sem hallgat. Tudtok pár tanácsot adni?

Ezer oka lehet. Nem ismerjük távból a körülményeket, részleteket (más kérdés, hogy a gyermeket se), ezért nem lehet válaszolni érdemben erre a kérdésre.

Két lehetőséget tudok javasolni: vagy elviszed gyermekpszichológushoz, vagy írhatsz itt a körülményekről, előzményekről, korábbi életévei eseményeiről, melyeket jelentősebbnek vélsz, és akkor már lesz esély itt is mondani erre érdemlegeset.

Iskolás korban egyre nehezebb változtatni, ahogy idősödik a gyermek. Az értő, szeretetteli légkör döntő, sok családban sajnos nem jellemző a szülők részéről. Ha mégis, akkor a gyermek fogyatékkal él, és ez az akadály.

"Értő" nevelés: a különféle korosztályoknak más és más sajátosságai vannak. Ezeknek minimum az alapjaival tisztában kell lenni a megfelelő neveléshez.

Továbbá a szülők fontos, hogy kellő önismerettel rendelkezzenek, és folyton készek legyenek felülvizsgálni hozzáállásukat, gondolkodásmódjukat, döntéseiket, és ha kell, változtassanak önmagukon, ha meg úgy látják, folytassák azt, mint eddig, de csak rendszeres felülvizsgálás közepette, önmaguk vonatkozásában.

A gyermeknevelés a szülőtől függ. Ezért kell a szülő értő legyen, és önmagával tisztában legyen. A legtöbb szülő esetén legalább az egyik főtényező hibádzik. Ennél fogva nem ad működő példát a gyermekeinek. Iskolás korúakat meg már nehéz megváltoztatni, hacsak nem még esetleg kisiskolás korban van.

Sose késő, de ahogy telik az idő, egyre nehezebb a korrekció. Ezt tehát elsősorban önmagukkal tegye a szülő, ezt javaslom. Másodsorban pedig javaslom, foglalkozzanak szeretettel, megértően gyermekeikkel, és találják meg az ésszerű határokat, szabályokat is, valamint segítsék kibontakoztatni gyermekük személyiségét. Ezáltal egyre együttműködőbbé válik a gyermek a szülővel. A változás többnyire a szülővel, önmagával kellene kezdődjön.

Testvérként, egyéb rokonként azonban egyedül nehéz hatni, különösen, ha kiskorú a rokon/tesó.

Előző válaszom elején a mondatom második fele lemaradt, pótolom:

[...] Ha mégis, akkor a gyermek fogyatékkal él, és ez az akadály, és/vagy korábbi kellemetlen emlék, ritkábban trauma hatására nem képes a rokonaival és/vagy a társadalommal minden lényeges szempontból megfelelően együttműködni, önhibáján kívül, tehát meg kell találni az okot és segíteni neki ebben (ami nehéz sokszor, mert minden gyermek a tudat alattijába folytja a kellemetlen emlékei egy részét, a súlyosabbak emlékeinek meg mindegyikét).