Milyen egy "jó" kamaszgyerek?

Fiam most kilencedikes kitűnő mellette készül nyelvvizsgázni.

Úgy gondolom jó "kamasz" mert nincs panasz rá a gimiben, itthon segít amit kell. Szerencsére normális baráti köre van. Nem cigizik, iszok. Van havi fix összeg netes játékokra de ha a barátaival elszeretne meni moziba ide oda fizetjük. Amiben tudjuk támogatjuk. Mindent megkap csak tanuljon és ne csináljon hülyeségeket

Egyáltalán nem kell 4-es 5-ös tanulónak lennie ahhoz,hogy "jó" gyerek legyen.

A saját képességeinek megfelelően tanuljon, nyilván ha nem megy szóljon,kérjen segítséget,hogy ne bukjon.

Járjon be rendesen az órákra. Ne hazudjon, beszéljen őszintén a dolgairól.

Segítsen be a haztartásba, nem mindent neki kell,de mosogasson el maga után,tartson rendet a szobájában.

Ezekhez persze az kell,hogy normális kapcsolat legyen a gyerek és a szülő között.

Mondhatnám azt is hogy ne cigizzen,de mivel ez nem teljesen tartható be,és ha tilos lázadásként azért is megteszi. Szóval ha kiakarja próbálni,akkor szóljon és inkább a szülő tudtával próbálja ki,biztonságosan.

Én a magam részéről kétségbe lennék esve, ha a kamaszom mintagyerek lenne. A kamaszkor természetes velejárója, hogy lázadozik a szülői értékrend ellen, vitatkozik, felesel, kiküld a szobájából, nyegléskedik, kritizál, szélsőséges hangulatingadozásai vannak stb. És igen, lusta is. Ez kamaszkorban a világ legtermészetesebb dolga.

Mindezzel együtt, ha problémája van, hozzám fordul, megosztja az örömét, bánatát, képes felelősséget vállalni a feladataiért.

Hosszú távra tekintve: ha kimarad a kamaszkori krízis, az a felnőtt személyiségben okoz komoly hiányosságokat. Pár év kamaszkort ki lehet bírni, én magamban csak mosolygok rajta. Szerencsére egyáltalán nem vészes a helyzet, de igenis VAN lázadozás és én ennek rettenetesen örülök. Akkor aggódnék, ha nem lenne.