Túlságosan elkényeztetem a 13 éves lányomat?

Szerintem annyi a kulcs, hogy neked kell valahogy változtatnod a kapcsolatotokon, ha vele vagy, az legyen „minőségi idő”, figyelj rá, beszélgess vele, kérdezd meg a véleményét dolgokról, érdeklődj, mi számára a fontos, ne fenyegesd, hanem beszéljétek meg a problémákat, vitázzatok (de nem indulatosan veszekedjetek)…

13 évesen még gyerek, de persze igen hamar elszállnak az évek, és nagyon fogod bánni, hogy most nem foglalkoztál vele.

Műköröm, műszempilla… bár én még felnőttként sem használok ilyet, át tudom érezni, hogy egy önmagát kereső kamaszlány szép szeretne lenni, és beszopja a médiából folyó baromságokat, hogy mitől lesz az.

Lehet, hogy ha érezné, hogy szeretsz vele lenni, ráébredne arra, hogy más értékei is vannak, másért is szerethető, nem csak a külsejéért, akkor már nem is lennének annyira fontosak ezek a számára.

Engem apám egyedül nevelt, és szintén pénzzel próbálta kompenzálni az együtt töltött idő hiányát. Azonban amikor mégis volt ideje, akkor nagyon jókat beszélgettünk. Több évtized távlatából visszatekintve már tudom, ez volt az, amiből éreztem, hogy szeret, és ez volt az, ami a nagy szabadságban megvédett attól, hogy belemenjek olyan szitukba, amiket nagyon bánhattam volna később.