Anyukák ti szomorúak lennétek ha a lányotok nem mondná meg hogy megjött az első menstruációja?

Inkább csalódnék magamban, mert azt jelentené számomra, hogy valamit nagyon rosszul csináltam anyaként, hiszen a saját lányom nem bízik bennem.

Én beszélgettem a kislányommal sokat és már előre felkészítettem lelkileg, hogy mire számítson. Mikor megjött az első vérzése tudatta velem. Mivel tudta már mi a teendő, hogy nagyobb gondal kell tisztálkodni, milyen betétet kell használni és esetleg fájdalommal is jár, így minden ment a maga kerékvágásában. Másnap hajnalban mentem dolgozni (szombati nap volt). Hazaérve a munkából mesélte a lányom meg az apja, hogy mi történt reggel mikor én már nem voltam otthon. Szegény kislányunknak nem volt elég nagy méret a betét, és reggel felkelvén a lányunk ágya tiszta vér volt. Az apjának szólt, hogy segítsen neki ágyat húzni és egyebek. Így az apja is akaratán kívül tudatva lett, hogy a lányunk nagylánnyá cseperedett. Az apja szó nélkül tette a dolgát és segített neki a teljesen átázott ágyneműk lecserélésénél, és matrac tisztításnál.

Én nem anyukámmal nőttem fel. Apukámnak kellett elmondanom, de anyukám is szinte rögtön megtudta tőlem. Ha lesznek gyerekeim biztos fogok velük erről beszélni és szeretném, ha bíznának bennem annyira, hogy elmondják. Ettől függetlenül vannak nagyon zárkózott emberek, akik senkinek sem nyílnak meg. Lehet jó a kapcsolat, attól még ez náluk tabu.