Van köztetek aki rosszul éli meg a gyerekek kirepülését?

A szüleim. 20 évesen semmi szabadságot nem hagynak, nem engednek bulizni menni. Barát, randi kizárt. Folyamatosan veszekednek, ordibálnak normális dolgokért. Képes megpofozni a felnőtt gyerekét. Közben azt hallom, hogy más szótfogad az anyjának stb.

Mániákusan azt figyeli, hogy mennyit alszom. Ha éjfélig fent maradok, akkor már teljesen kétségbe van esve, szedjek altatót stb.

Szerintem egyből megoldódnának a problémák, ha elköltöznék. Azt is fogom tenni.

3-as: miért gáz, ha valaki nem éli meg rosszul, hogy a gyereke saját lábra áll? Nyilván nem mindegy, hogy mikor, 16 évesen korai, sőt 18 évesen is, de ha már saját szakmája, fizetése van, és a saját lábára áll, akkor az azt jelenti, hogy jól végeztem el a dolgomat (szülőség). Életképes embert neveltem fel.

A kirepülés nem azt jelenti, hogy onnantól tojik a fejemre és megszakad vele a kapcsolatom.

Nahát ide csak azoknak szabadna véleményt írni, akik már átélték azt, hogy kirepült a gyerekük! Akik kirepültek, azok nak még ilyen élményük nem volt, honnan tudnak erről írni?

Kérdező hány éves vagy, nő vagy férfi?Te gyereked "repült ki"?

A pszichológia ezt üres fecskefészek szindrómának is hívja.

Aki kirepül, annak a szempontjából ez szuper jó, de a szülő nem így éli meg. Más kérdés, hogy van aki helytelenül nem hagyja a gyerekét önállósodni, van aki hagyja, de belül fáj, olyan is van, aki már alig várja, elhúzzon a gyerek otthonról. No ez szomorú, ha így érez.

Kérdező, ha gondolod írjál róla privát. Én már 3-szor átéltem ezt a helyzetet.