Szülők! Engednétek a 18 éves lányotoknak, hogy együtt aludjon a 19 éves barátjával 2 év együttjárás után?

Jesszus, hát hogyne... Az én szüleim nem azok, akiket tegeznek a barátaim és adnak cigire pénzt, mégis megengedték, hogy a barátom nálunk aludjon kb. két hónap együttjárás után. Hogy miért? Mert mindent megbeszéltem velük (van, amit csak anyával) és nem azért kértem ilyet, hogy a gyerekkorom óta meglévő, nyikorgós ágyamon veszítsem el a szüzességem 2 hónap ismertség után, úgy, hogy a szüleim a Barátok közt későesti ismétlését nézik a szomszéd szobában. Nem túl vonzó. :) Csak mivel a barátom 1 órára lakott akkor tőlem, mindig hamar el kellett indulnia, hogy elérje a buszt, és így kényelmesebb volt.

Persze később történt ez-az, de lefeküdni csak 7 hónap után feküdtünk le egymással, mindkettőnknek az első volt.

De ahogy az egyik barátnőm anyukája mondja, "a f sz nappal is feláll", ő is megengedi a barátnőm pasijának, hogy ott aludjanak, mondván, inkább a hálószobában történjen meg, ahol a fiókban mindig van elég óvszer, mint egy lépcsőházban vagy egy kocsi hátsó ülésén.

Nyilván igen, sőt, kicsit fura lenne, hogy előbb nem aludtatok együtt, illetve nem feküdtetek még le :D

Anyukám nekem is engedte az első barátommal kb 1 hónap után, hogy együtt aludjunk, bár nálunk az egész család évek óta ismerte a srácot, és 17 voltam, de előtte, már mikor 15 éves körül voltam, akkor mondta, hogy jobb az, ha nálunk alszunk együtt, mintha valami bokorban vagy kapualjban veszítem el a szüzességem, ami se nem túl romantikus, se nem garantált, hogy biztonságos (gondolok itt a szó minden értelmére, óvszer se biztos, hogy lenne nálunk, meg ki tudja, milyen emberek járnak arra, stb)

10. "18 éves vagy, a szüleid nem parancsolhatnak neked."

Hát ez aztán igazán nagykorú felszólalás!!!

Egyedül laksz, fizeted az albérleted, a kajádat, a ruházkodást? Vagy inkább a szüleid fizetik helyetted?

Amíg náluk laksz, és ők fizetnek neked, addig igenis "parancsolhatnak" neked.

Nekem anyám 23 éves koromban sem engedte, hogy felvigyek oda férfit, és megértettem, az ő lakása. Ha fiúnál voltam, akkor is diszkréten.

Ennek ellenére én azt mondom, hogy 18 évesen igen, engedném a lányomnak. Viszont az ilyen hozzáállás, hogy 'nekem ugyan nem parancsol az anyám', eléggé felbosszant. Ez nem parancsolás kérdése, hanem szeretet, törődés és féltés, és elég siralmas, hogy van, aki erre így gondol.

Remélem azért ennyi idősen majd a lányom kikéri a véleményemet, megtisztel vele.