Melyik a jobb viselkedés egy kamasztól szerintetek ezek közül és miért?

4 kamasz gyerekem van (13-19 évesek), de a fenti 2 közül egyiket sem követik. Van középút, amibe belefér az időnkénti buli MÉRTÉKTARTÓ ivásal, egy kevés gépezéssel,sportolással, mozival, hobbival, randikkal,tanulással, olvasással, a valós életben való ismerkedéssel és kapcsolatok ápolásával.

Miért csak végletekben lehet gondolkodni? Miért nem lehet változatossá, sokszínűvé tenni a napokat?

Egyik se jó, nekem a B szimpatikus, s ismerős is, bár én jártam számítógépes találkozókra... :D Annak viszont nagyon örülök, hogy 18 évesen lett rendes számítógépem (miután felvettek programozó szakra az egyetemre), s addig rengeteget olvastam, túráztam, gondolkodtam.

Kiindulnék a B-ből és elég sokat tennék érte, hogy igenis legyen az életében más is. Igazából ezt pici korban kell elkezdeni, vinni a porontyot ideoda, gyalog, biciklivel, motorral, tengerpartra, könnyűbúvárkodni, mit tudom én. Valami csak megragadja :)

Egy bulizóssal nekem nehezebb lenne, mivel én sosem voltam az s a sejtméreg túlzásba vitele is erős (kicsit sem vagyok antialkoholista, jegyzem meg).

A Sok baráttal rendelkező átlagos kamasz.

B Kissé antiszociális tinédzser, akinek valószínűleg kicsit kevés az önbizalma, gyakran unatkozik, nem alakulnak ki nála barátságok, nem szórakozik stb... Szerintem ez nem egészséges.

A kettő között van arany középút, de én akkor is az A opciót támogatnám. Anyám is mindig elküldött otthonról ha lett volna lehetőségem, de én lusta voltam a haverokkal lógni és inkább gépeztem volna. Jól tette.